Lüken Henrik: Az emberinem származási okmánya - vagyis a mózesi teremtés-történet, megvilágítva és megerősítve a népek hagyományai- és a természettudomány által, 41/1. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1878)
XI. A paradicsom
86 Ez nem jelenthet mást, mint: hogy a föld, mely mindeddig minden művelés nélkül meghozta táplálékodat, mostantól fogva csak töviseket és bojtorjányokat teremjen, hogy te igy kényszerítve légy a füveket és veteményeket, melyeket arcod verejtékével te magad vetsz a földbe, táplálékodra fordítani. — Eltekintve minden más okoktól, maga ezen hely is eléggé meggyőzhet bennünket arról, hogy a földnek föntebb jelzett cserjéi és füvei alatt egyedül ama cserje és fü- nemü veteményei értendők, melyek a földnek művelése által hozatnak létre, és a melyek az embernek bűnbeesése után táplálékul szolgálnak. Ennél alkalmasabb bevezetést tehát, mint a jelenlegi, Mózes nem is választhatott volna magának arra nézve, hogy az ember mostani sorsát a kezdetlegestől megkülönböztesse, főkép mivel ő tovább haladva, az ember kezdetleges helyzetét a paradicsomban is leírja. Ezen bevezetés után, hogy kezdetben a föld még nem termett fáradsággal tenyésztett gyümölcsöket, mert „még nem volt ember ki a földet mívelje“, áttér az elbeszélés az ember-, és bűnbeesésének történetére. Először, minthogy itt kizárólag az emberről van szó, annak teremtéséről itt mindaz részletesen ismételtetik, a mi róla a megelőző, a világ teremtése- és a hatnapi munkáról szóló fejezetben általánosságban elmondatott. Különösen elmondatik itt, hogy miként történt a test, és miként a lélek teremtése, mely a megelőző fejezetben isteni képmásnak neveztetik. A mi a test teremtését illeti, erről a szentirás azt mondja, hogy az ember a „föld porából“ *) alkottatott; úgy, hogy testére nézve az ember a többi földi lényekhez hasonlóan, már eredetileg Ezt, mint már föntebb az állatok teremtésénél is jeleztük, nem úgy kell képzelnünk, mintha Isten a földről valamely életnélküli anyagot vett volna fel, s azt alakította volna emberré, a mint ez különösen ■ a pogányok nyers felfogásában dívott ; hanem e kifejezésben, „a földnek porából“, sokkal inkább amaz alapelem van jelezve, hova az ember a
