Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
67 den szolgálattal, melyet a polgár az államnak tehetne, azon pilanattól fogva tartozik, mihelyt a souverain ur parancsolja. De saját részéről ismét a souverain teljesen képtelen másra, mint egy, az alattvalók egész közösségének hasznos törvény hozatalára; — ezt nem is akarhatja ; minthogy az átalános józan ész törvénye alatt ép oly kevéssé történik valami ok nélkül, mint a természeti törvény alatt .... Ha az állam, vagy a város csak egy erkölcsi személy, melynek élete tagjainak egységében áll, és ha legfontosabb gondja önföntartásában áll, úgy kell, hogy általános és kényszerítő hatalma legyen, minden egyes részt, egy, az egésznek leginkáb megfelelő módon mozgathatni és fölötte rendelkezhetni. Amint a természet minden embernek absolut hatalmat ád minden tagja fölött, úgy ád a társadalmi szerződés is a politikai testnek absolut hatalmat valamennyi övéi fölött ; és épen ezen hatalom az, mely a közakarat vezetése alatt áll, és az „souverainitás“ nevét viseli.“1) Habár Rousseau, mint tudva van, Aristoteles tanainak nem szentelt valami kiváló tanulmányt, mindaz- által nála Aristoteles eszméinek némelyekét újra fölmerülni látjuk. Épen a logika hatalma az, mely a társadalmi souve- rainitás rendjében az egésznek a részhez való vonatkozása fölött mindkettőt hasonló gondolatokra vezeti. — Amit eközben Aristotelesnek képzett gondolkozása visszautasított volna, azt Rousseaunak korlátolt, a legaljasabb szenvedélyek látkörében mozgó gondolkodása minden tétovázás nélkül kimondja. A mi egészséges érzékünk felháborodnék azon mondat hallatára, melyet ő mint sarkigazságot állit föl : „Egy nép — mondja — bármily állapotban legyen az, független ur arra nézve, hogy törvényeit, még a legüdvösebbeket is, megváltoztathassa ; mivel, ha már egyszer tetszik *) Contrat social II. 4. 5*
