Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
68 neki Önmagának roszat tenni, kinek volna joga őt abban megakadályozni.1) És az összes nationalista népuralom ezen esztelen mondatot mégis elv gyanánt fogja ismételni, s mint a népönkénynek és forradalmi őrültségnek utolsó nyilvánulását érvényben hagyni és tiszteletben tartani. A forradalom nem beszél mindig nyiltan. Ha hosszú történetének folyamában olykor a conservativ szellem és a magát érvényesítő keresztény gondolkozás közben közben rövid időre az uralmat újra elnyerik, mindenkor késznek mutatkozik a maga elveit eltakarni és a dolgok állásával megalkudni. Alapjában azonban minden forradalom mindenkor ugyanaz marad. Visszavonulása tisztán külső számítás müve, és mindig észrevehető abbeli szándéka hogy kedvező alkalommal uralkodó eszméjének keresztül vitelére visszatérjen, és Isten s minden ember fölött álló tekintélyi elv elleni örök harcát folytassa. Eme állandó irányzat az ember autonómiájának eszméje alapján, az absolutismust annak legvégső következményéig megalapítani : minden pillanatban elárulja azon nyilvános hatalmak cselekvényeinek és szavainak forradalmi jellegét, melyek, mig annak legvadabb kitörései ellen elszántsággal harcolnak, megfeledkeznek arról, hogy elpártoljanak a forradalom szellemétől. Ezer közöl lássunk csak egy tanulságos példát, Thiers jelentését a középoktatásról, melyet ő 1844-ben az azon célból kiküldött bizottság nevében a képviselőkamarához intézett volt. A közvélemény akkorában azt követelte, hogy az oktatás szabadsága a családapák részére döntessék el ; a jogipárt és a fölötte uralkodó forradalmi eszme ellenálltak ezen igazságos követelésnek. ') Contrat social II. I2.
