Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

6o

ben Aristoteles politikai elméletei tartották fon maguknak. 0 mondta ki egyszer mindenkorra a szabadelvű államelmélet utolsó szavát, és mi hozzá függelékül csupán rövid, a szabadelvű államelmélet mostani meghatározásából vett bizonyitékra szorítkozunk, annak kimutatására, mily kevés megfontolással, habár nem megvetendő logikai éllel, adják elő a forradalom szóvivői állításukat.

Aristotelesnek tana, mely valamennyi hasonló politikai tanok közt bizonyára a legvilágosabban van föltéve és kifejtve, semmit sem ismer az erkölcsi életben, a mi a társadalmat túlhaladná. Szerinte az ember egyedül önmagáért él, és a társadalmak, melyeket képez, magokban találják céljokat és irányeszméjöket. Sehol sem mondja ki Aristoteles ama minden kereszténynek oly egyszerű és ismeretes igazságot, melyszerint az ember és társadalom egy magasabb lény végett léteznek, a melyhez kötelességek által vannak kötve, és a melynek engedelmeskedni tartoznak.

Ebből következik, — és Aristoteles határozottan kimondja ezen igazságot — hogy az államtörvény minden cselekedetünknek legfőbb törvénye, hogy a politikai tudománynak minden más, emberről tárgyaló tudomány fölött, tekintélyi állás van kijelölve, és hogy ezen tudomány adja meg az egyedüli szabályt, nemcsak minden törvényességnek, hanem minden erkölcsösségnek is. „A politikának célja fölfogásunk szerint valamennyi közt a legfenségesebb, és kiváló gondja abban áll, hogy a polgár lelkét képezze, és fölvilágosítása által valamennyi erényben oktassa. . . . *) A politikának tudománya a független tudomány. , . . Célja magában foglalja minden többi tudományok céljait ; a politika célja az ember legfőbb java.“2)

h Morale á Nicomaque I. 7, 7. és 8.

2) U. a. I. I, 9. és 10. Aristotelesnek a politikára vonatkozó itt fölhozott nyilatkozataihoz mellékelt értelmezés semminemű ellenmondásban