Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
58 akár egész a radikalismusig következetes, ezen csalódásában mindig egy és ugyanaz marad. 4. Gyakorlati következtetések. Mily következmények folynak az ember szabadságára, egyrészt az embernek önmaga fölött való elvi fönhatóságából, másrészt az áldozat által engedelmességének kijelölt iránytanából? Első tekintetre úgy tetszhetnék, mintha az emberi lelkiismeret önkormányzatának tana szülné a szabadságot, és az áldozatról szóló tan ugyanazt megsemmisítené. Pedig épen az ellenkező áll. A rationalismus és annak törvényes sarja a libe- ralismus elkerülhetetlenül minden szabadság leigázására vezetnek; mert tanaik az embertől minden eszközt elvesznek, a mit szabadságának érvényesítésére használhatna azon hatalmak jogtalan támadásai ellen, melyek az államot képviselik. Az egyetemes józanész, mely kifejezését az államban találja, szükségképen fölötte áll az egyedi észnek. Az egyénnek csak kis része van azon ésszerű hatalomban, mely az emberiségben változatlanul ugyanaz. Az egyéni józanész csak mintegy foszlánya azon világosság szétszórt sugarainak, mely az egész emberiség fölött szétárad, és csak, ha ezen sugarak egy gyupontban egyesülnek, nyeri ezen világosság teljes fényét; azaz csak az államban, mely mindenkinek józan akarata és beleegyezése által képződik, leli megfelelő kifejezését az egyetemes józanész. A politikai jognak gyakorlása által minden külön akarat kifejezést ad eszméinek az államalkotmány közös müvében, és igy keletkezik az egyéni gondolatok különbözősége s vegyüléséből a magasabb állameszmének egysége, mely az összes emberi tevékenységet szabályozza. Az állam a legfőbb és végsőkifejezése amaz öröklött igazságnak, mely minden egyesbe lényének józan
