Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

54

aziránt is, ami őt a legmélyebben fölindítja közönyös maradjon.1) A stoikus büszkesége „az erény azon gyönyörében áll, mely magát fényesen s menten minden szennytől szemléli.“2) Az ember itt mindig az marad, mint aki önereje által uralkodik maga fölött és akinek elméje azon magasabb uralomban győzedelmeskedik, melyet ő maga természeti hajlamai fölött gyakarol. Nem a lemondás, önmegtagadás, alázatosság, engedelmesség s mindazon erényekről van itt szó, miket a kereszténység közöl az emberrel, s melyek mindig az embernek egy magasabb akarat törvénye alá helyezett szabadságát birják előföltételül, mely szabadság magát ezen akaratnak önfeláldozás által veti alá. A stoikus erény önerejéből s önmagával való megelégedettségből tűr és tagadja meg magát; de le nem mond soha.

Mig a keresztény-szabadság, mely a szeretet és áldozat törvényének engedelmeskedik, szenvedélyesen keresi minden dologban, a jót, és a társadalomban kimerít- hetlen szeretetének kincseit hinti szét ; addig a stoikus szabadság az embert önmagára, s minden socialis tett irányában hideg- tétlenségben hagyja. Mig a kereszténység az antik világba és annak a kevélység és kéj gyönyörök által kioltott eleiébe uj életerőt lehel; addig a stoikus elszigeteli magát büszke részvétlenségével, és haszontalan elmélkedésekben esd elfeledéséért minden szégyennek, melyet keres, s minden bajnak, mely őt környezi. Többet az antik rationalismus nem tett, sem ki nem gondolt a szabadság érdekében még a legnagyobb bölcselőkben sem,kik valaha az ember és a társadalmi élet törvényeinek megvizsgálásában csak az ész erőit használták.

S tud-e a modern rationalismus többet fölmutatni ? Ennek körében is vannak tanult gondolkozók; de

1) V. ö. p. o. amit Seneca (de constantia Sapientis c, Y. és VI.) ezen közönyösségről megjegyez.

2) Lucüiushoz irt IV. levele,