Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

53

Aristoteles itt a neki sajátos mély belátással any- nyira közel jut az igazsághoz, amint ez általában a nem keresztény gondolkozásnak lehetséges ; ki előtt a teremtés eszméje, és az ebből szükségkép eredő teremtett szabadságnak a Teremtő egyeduralma alá, ismeretlen. Ezen, egészen az észt illető boldogságfogalom, melyet az ember az ő tehetségeinek rendes kifejlődésében talál föl, bizonynyal a legfőbb jutalom, mit az elé állíthatunk, ki előtt az Istenről való keresztényfogalom ismeretlen ; azaz : egy személyi szabad lénynek fogalma, mely sze- retete által mindent magához vonz, és mely az önkövetelte áldozatért magát adja jutalmul. De bármily magasztos is Aristoteles fölfogása, az embert még sem emeli önmaga fölé ; sőt öngyengesége kényének adja át, épen az által, hogy a szabadság fékezésére semmi más féket nem ismer s nem ad, mint az ész erőit.

Az ókor azon iskolája, .mely leginkáb közeledett a kereszténységhez, t. i. a stoikus, sőt magok a későbbi stoikusok legjelesebbjei, kik mint Seneca és Epiktet, könnyen befogadhatták volna a keresztény szónoklat hatását, — niég ezek sem emelkednek soha ezen az ember erejéről való eszme fölé, ki önmagával souverain szabadsággal rendelkezik, és tökéletességét önmagában keresi.

A. stoa az emanatio vallója, mely szerint az ember egy részét képezi az istenségnek. Az ember nem teremtménye az Istennek ; ő az Isten fia.1) A stoikusok szerint „az erény nem eszközlője a jókedvnek, mint azt hinni szeretik az epikuraeusok, az asztalok és berkek azon bölcselői, kik bölcseségöket ünnepélyes lakomáknál merítik.“ 2) A stoikus erény lényege alélek azon tökéletes önuralmában fekszik, mely őt arra képesíti, hogy még

1) Arrian, Dissert. Epictet. 1. I. c. III. I—3 ; 1. II. c. VIII. 9. 2’í <x7toanaaf.ia ti xor Qeov. tytig tl tv de aïxov t/c'oog exeívov.

2) Seneca de Beneficiis 1. IV. c, II,