Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

Aristoteles szerint az ember a legfőbb jó birása után törekszik ; ez az ő boldogsága. Semmi sem bizonyosabb ezen igazságnál, mely az erkölcstan egyik alapelve.

De az utolérhetlen aristotelesi bölcselem nem von különbséget ezen boldogság és a legfőbb jó közt, melynek birása eszközlendi a boldogságot.

Ezen megkülönböztetést, mely önmagából főijük, ha a legfőbb jót embereken kivül az Istenbo helyezzük, kikerülik azok, kik az Istent és az emberiséget egy és ugyanazon fogalomnak veszik, és ennek értelmében állítják, hogy az ember a legfőbb jót, vagyis önönbol- dogságát önmagában keresse.

Aristoteles a legfőbb jót az emberi egyed teljes és szabályszerű kifejtésében találja. „Az embernek sajátos működése azonos a léleknek az észhez hasonló ténykedésével, vagy legaláb a lélek azon működésével, mely ész nélkül nem jöhet létre . . . Ezen, csakis az embernek sajátos működés, egy sajátszerű élet, mely a lélek tevékenységében, és annak folytatott s az észtől kisért tevékenységében áll. De a jó, azaz minden dolgok tökéletessége, ezen dolgok különböző jósága szerint különböző. Következőleg ami az embert illeti, annak egyedül sajátos java : „a léleknek erény követte tevékenysége“, és ha több erény van: „a minden erények által kisért munkásság“ . . . Tehát az erényhez hasonló cselekvények azok, melyek az ember valódi boldogságát képezik.1) *)

*) Moral a Nicomaque I. IV. §. 3, 4, 5, 14 és 15 ; VI. §. 12. A

kereszténység tana, mely az embert nem hagyja önmagára, és mely az általa elérendő célt az ember fölé helyezi, a legfőbb jót nem látja „a léleknek erény által követett ténykedésében.“

A kereszténységtana az utat, mely arra vezet, nem téveszti össze a céllal. Ellenkezőleg az erény azon út, mely boldogságra vezet ; ez vezeti az emberi szeretetet igazi boldogságra ; de az erény semmi esetre sem a boldogság maga.