Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
5i olt Aristotelesnek, az ó világ legszigorúbb bölcselőjének s legnagyobb politikai theoretikusának tanában. „Plató az emberi élet eszményét a test és lélek összes tehetségeinek öszhangzatába helyezi. ,A legfönségesebb látvány, úgymond, azon szemnek nyujtatnék, melynek megadatnék, hogy egy hasonló szépségű testet és lelket szemlélhetne, a melyek valaha magok közt, tökéletes egyetértésben, minden erényt gyakoroltak/ (De republ. III. St. 402. D.) Plato előtt az erény nem más, mint jól kiszámitott érdek, egy neme a tisztulásnak. ,Böl- cseség nélkül minden erény, mely a szenvedélyek kölcsönös kicseréléséből áll elő, csak képzelt szolgai erény, minden hatály és igazság nélkül ; mert az igazi erény föladata, magát minden szenvedélytől menten tartani ; a mértékletesség, igazságosság, bátorság és bölcseség^ pedig csak ilyen tisztulások/ (Phaedo St. 69, B. C.) A keresztény tisztulása abban áll, hogy a szenvedélyek életét magában elöli. De ezen önmegtagadás túlmegy a magára hagyatott józan ész képességén. Látjuk egyszersmind azt is, miként szegődik Plato ugyanazon szenvedélyekhez, melyeket ő maga az igazi erénynyel össze uem egyeztethetőknek nyilvánított. O nem mondja az evangéliummal, hogy az ember életét gyűlölje ; ellenkezőleg, hogy azt okosan szeresse. A kereszténység a megtagadást kívánja, a spirituaîistikus észelvüség csak mértékletességet. Ez által az érzéki és szellemi élet azon Összhang- zatát igyekszik előállítani, mely után Plato törekszik ; a nélkül azonban, hogy* föllelné az alkalmas eszközöket azt gyakorlatilag is érvényesithetni. „A legfőbb jó iránt való szeretet- és az áldozat eszménye, mely utóbbi közvetlenül az elsőnek folyománya, Plato tanából több helyütt előtörnek ; ezek azonban egészen holtak s Plato erényét tekintve hatály nélküli eszmények. És midőn ezen, értelmiségének fönsége és mély gondolkozása által kitüntetett bölcselő arra vállalkozik társadalmi tanában, hogy az általa hirdetett észbeli erénynek gyakorlati kifejezést adjon : az erkölcsös józan ész legdurvább tévelyeibe sülyed. Az emberi szív romlottsága megzavarja őt, és oly föltevéseket enged meg, vagy oly állításokhoz csatlakozik, melyek keresztény lelkiismeretünket fölháboritják. „Ismeretes dolog, hogy Plato „Köztársaság“ cimü müvében a vagyon és nőközösséget akará fölállitani. Igen messzire mennénk kitűzött célunktól, ha ezen tan elemzésénél időznénk. Elég legyen megjegyeznünk, hogy eze* elméletek — melyek semmi rosszabbra nem vezetnek, mint arra, hogy az emberi társadalmakból, egy észelvüleg felállított tyúkudvart alakitanak — Plato szerint a legbiztosabb eszközök arra, hogy minden gyűlölködésnek, minden szenvedélynek — minthogy ezek a „köztársaságot“ fölforgatják — véget vessenek ; s mert továbbá ezek a birtokközösség következtében minden élvezetet kielégítve, egyszersmind a „Köztársaság“ jóléte, kell hogy minden egyest egyenlően érdekeljenek.“ 4’
