Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
\ Azon eszme, hogy az ember erkölcsi életét illetőleg önönmagának elegendő, még határozottabb alakot verőbb bizonyságot nyújtják nekünk minden tisztán ész elvű bölcselem gyarlósága felöl, mely fölött egészen az utilitaristikus elv uralg. Az érzéki világ iránti szeretet tanaikban előtérbe nyomul ugyan, azonban ezen szeretet a jót csak önmagunkért keresi ; azon szeretetről pedig, melynek folytán mi magunkat megtagadjuk, hogy annál visszatarthatlanabbul adhassuk át magunkat az Istennek, vagyis az önmegtagadásra vezető szeretetről nekik nincs tudomásuk. A bölcselem Sokrates és Plato fölfogása szerint, valamint a szemléleti igazságok megismerését, úgy az erény gyakorlatát is magában foglalja : és a tudományt és erényt egy és ugyanazon fogalomnak veti alá. Az ember józan eszének tulajdon ereje segélyével emelkedik föl a jóhoz. Ezen tisztán észszerű (rationell) erénynek tehát — minthogy az ember önerején kívül más kútfeje nincs, nem lehet egyéb célja, mint az ember maga. Plato taira szerint az ember nem önmegtagadás, — hanem önönmagának békés és korlátlan birása által keresse boldogságát ; mely utón Plato tana oly gyakorlati következtetések birtokába jut, melyek őt spiritualistikus elveivel szemben valóságos ellenmondásba helyezik, és melyekkel legnemesebb szemléleteiben is szégyent vall. „A mértékletesség erényének, melynek az észelvi bölcseimet tökélyetesitenie kell, Sokrates tanában nincs s nem is lehet más alapja mint önérdek. A mértéklet- lenség sohasem lehet gyönyör szülője, erre való képessége csak látszólagos ; mig a mértékletesség a gyönyör igazi kútfeje ; mert a mértékletlen- ség, mely az éhséget, a szomjat, a virasztást, a szerelem gyönyörének nélkülözését velünk meguntatja : épenséggel akadályul szolgál arra nézve, hogy ezen szükségleteknek kielégítésén, melyek reánk nézve a legfontosabbak, Örömet leljünk. Ugyan hát miért okoz az éhség, a szomj, az álom, a szerelem kielégítése örömet ? Csak azért, mert az ember a szükölködés szigora alatt a gyönyör minden ingerére elkészül. Egyedül a mértékletesség az, mely a nélkülözés elviselését tanítja ; s igy egyedül ez van hivatva hirdetni : miben áll az igazi gyönyör“. (Memorab. Soc. IV. c. 9. u. 10.) „Ráakadunk ugyan itt is az önmegtagadás némi fogalmára az erénynek hozott bizonyos áldozatokban ; ezen áldozatok azonban semmi más cél által nem vezéreltetnek, mint élvezet és önérdek által. Xem találunk itt semmit, mi a keresztény önmegtagadásnak megfelelne. „Plato az erény mibenlétének fölfogásában, magasbra emelkçflik tanítójánál; de ez is ép oly kevéssé ismeri az önmegtagadás fogalmát, mint amaz. Ezen elv tökéletes tudatlanságában — mely egyedül nyújthat segédkezet az életnek, a megromlott természet követelményei ellenében — Plato társadalmi elveivel oly tévelyekbe sodortatik, melyek a legmegszégyeni- tőbb tanai azoknak, mikkel a gondviselés céljai elérésére a retionalismus büszkeségét fenyitette. — 50 —
