Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

+8

logikája soha sem fogja ezen fogásokat megérteni, s azért mellőznie kell azokat. A kevélység sohasem fog őszintén s akarattal azon kívánatnak engedni, miszerint önmagát megtagadja s életéről is lemondjon azért, hogy azt azon legfensőbb lénynyel való egyesülésben, mely minden élet fölött álló hatalomként áll előtte, újra visszanyerje. A gyönge ember összeroskad az áldozat súlya alatt. S még akkor is, midőn valamely nemes ösztön befolyása alatt az áldozat szükségét belátja, óvakodik a gyakorlatban megfeledkezni azon tényezőkről, melyek attól fölszabadítják. Ha az ember nem valamely tan ereje folytán, melynek tekintélyét elismeri, szánja el magát az áldozatra, úgy élete az áldozatról mit sem fog tudni, legfölebb csalképeit fogja ismerni. Valahányszor a ra- tionalisták az önmegtagadást ajánlják, az mindig énjök szempontjából történnik, mi által annak valódi jellege meghamisíttatik. Hol csak az egyéni észben való hiedelem uralkodik, ott lehetetlen ama fönséges odaadás, mely a keresztény erény hatalmát s nagyságát képezi.

Isten souverainitásának s a Teremtőnek a teremtmény fölötti fóltétlen tekintélye egyedül a keresztény fölfogás szerint képezhetik az áldozatról szóló tan logikai alapját. S valóban, a keresztény társadalmak határain ki- vül az áldozat, mint a társadalmi élet egyik általános törvényének gyakorlata mindenkor ismeretlen volt.

Az ókor bölcsészeti iskolái, azokat sem véve ki, melyek az igazságot leginkáb megközelítették, soha sem birtak az áldozat tiszta fogalmához jutni. Sem Sokrates, sem Plato nem fogták még föl azt ily értelemben ; mindenütt utilitarisztikus nézeteket vallanak.

A sokratesi és plátói fölfogás szerint a bölcsészet a spekulativ igazságok ismerete mellett a kötelesség gyakorlatát is magában foglalja ; az erény s a tudomány fogalma egybe \ an kötve ; egyedül az ész képes