Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
617 Vagy talán az Isten beláthatlan bölcsessége azt határozta el, hogy a nagylelkű eszmék bizonyos neme melyek iránt a becsületes liberalismus annyi csalódás dacára lelkesül, arra szolgáljon, miszerint azon férfiaknak, a katholikus egységbe való belépését megköny- nyítse, kiket az előítéletek tőle távol tartanak ugyan, de őszinte akaratjuk hozzá visszavezet. Minden idők valódi nagy szellemei teljesen megegyeznek abban, hogy mily jogos és igazságos volt a népekre nézve a pápák interventiója az általános politikában. E tekintetben sok protestáns kezet fog a ka- tholikusokkal, és az előbbiek bizonyításai igen behatók. Leibnitz úgy volt meggyőződve, hogy „a fejedelmek civódásainak kiegyenlítésre, magában Rómában kellene egy legfönsőbb törvényszéket fölállítani, melyben a pápa elnökölne.“ Montagu Róbert lord, egy, a társadalmi rejtély tanulmányozása folytán az egyház egységébe visz- szavezetett protestáns, fölhozván e szavakat hozzáteszi: „l.eibnitz protestáns léttére is elég belátással birt ezen dolgok megismerésére, és elég bátorsággal azok kimondására.“1) Napjainkban egy tekintélyes jogtudós, kiről bizonyára senki sem fogja föltenni, hogy ultra- montán eszmék nyomása alatt áll, az események visz- szautasíthatlan evidentiája által kényszerítve, következő x) Arbitration instead of war, 132. 1. Ramière atya „Die Restauration des Völkerrechtes“ cimli munkájában Angolország legünnepeltebb államférfiai egyikének, a nagy Fittnek, következő, egykor egy francia püspökhez intézett szavairól tesz említést : „Több mint egy alkalommal láttam, miképen akadályoztattak a szárazföldi hatalmak nézet- és a vallás-különbség miatt, melyek minket elválasztanak, felénk közeledni. Egy kapcsot kellene föltalálni, mely nekünk az egységet visszaadná. A pápaság egyedül lehet ezen kapocs. . . . Mig minket az érdekek és politikai szempontok ellenkező véleményben, hajtanak előre, egyedül Róma hangoztathatja szavát, mely részrehajlatlan és minden idegen előitélettől ment. Szándékainak őszintesége fölött senki sem kételkedhettk ; beszéljen tehát Róma magasztos kötelmeinek tudatában egész szabadsággal.“ — így Fitt François de Conzié, arrasi püspökhöz. V. ö. az angol „Tabletu-et 1870. Nov.
