Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
61S nyilatkozatra ragadtatott: „Méltónak és természetesnek látszik, hogy egy egyetemes egyház közös főpüspöke döntő biró legyen a béke föntartására, ha arra a felek fölkérik.“1) Itt ugyan nincs szó valami a pápa által gyakorlandó jogról, hanem a tekintély egy egyszerű sajátságáról, melylyel őt magok a jogkeresők fölruházzák; —• oly nézet, mely az általános akarat souveraini- tásával és a szabadjog tanaival mindenesetre megfér. Azért nem kevésbé fontos és találó e vallomás az általános politikát illetőleg egy desideratum megállapításához, oly komoly férfiak részéről, kik az egykorú nemzedékhez tartoznak. A trónjától megfosztott és fogoly pápa még most is rendkívüli befolyást gyakorol a lelkekre. Még azok közöl is, kik nem ismerik el őt Isten földi helytartójának, sokan igazságot szolgáltatnak az általa hirdetett tan magasztosságának, és Ítéletei méltányosságának. A katholikusok a pápa szavának ezen befolyásából az őszinte lelkek, tiszta lelkiismeretekre, vigaszt és reményt merítenek. De ily befolyás a világ rendje s biztosságának helyreállítására épen nem elégséges. Nem a befolyásról van itt szó, hanem a pápa tekintélyéről. Kevés számú férfiú, kiknek a közjó utáni komoly törekvésök behatóbb pillantást enged a szóban forgó kérdésekbe, amennyiben korunk szellemének fölizgatott állapota megengedi, kitartóan küzdenek a pápák hatalmának visszaállítása mellett — a nemzetek fölött. E férfiak a vatikáni zsinat alkalmával oly határozatok hozatalát sürgetik, melyek az igazságosság elveinek alkalmazását népjogi kérdésekben kimondanák. Figyelemre méltó miszerint nemcsak tudósok, publicisták és államférfiak fordultak a zsinathoz, hogy az egyház közbelépése által véget vessen a népeket pusztító anarh Heffter : „Europäisches Volksrecht“ 43. §. IV. sz. 83. 1.
