Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
6i6 ség eszén és bölcseségén oly tántoríthatatlan reménynyel csüggtek, titkolhatják többé, mily nehéz- és vészteljessé vált az általános helyzet. Mig ők tudományos combinatiókba merülve, melyek a kiirhatlan bűnök és az emberek védelmezhetlen gyengéi közepette rendesen világosan ellenmondanak egymásnak, elenyésznek, mások, a kor előítéleteitől mentebbek, kik a népéletet a történelem valóságából tanulmányozzák akaratuk ellen is azon végeredményre jutnak, miszerint csak azon hatalomnak van elég ereje az európai társadalmat jelenlegi, valóban lealacsonyító és siralmas helyzetéből kiemelni, mely egyedül képes az emberiségnek erkölcsi rendet, s ezen egy általános, politikai rendet adni. S ezen hatalom a pápaság. Magok a pápaságtól elvált keresztények közöl már sokan azon meggyőződésre jutottak, hogy ezen, napjainkban anyagilag oly jelentéktelen és oly szivtelenül üldözött hatalomtól kellene az igazságnak ama valódi és tartós rendjét követelni, melyet az ember magának önerejéből megadni még akkor is képtelen, ha az ideiglenes dolgokban hatalmának tetőpontját érte el. Napjainkban nem létezik szembetűnőbb ellentét a világon azon fanatikus idegenkedés- és elkeseredésnél, melylyel a liberalismus a kath. egyházat üldözi; és bizonyos igazság, béke és szabadság-törekvéseknél, melyeket a humanistikus iskola dicsőségének tart, de melyek csirájokban katholikusok, és melyek csalhatatlanul olyanokul fognak bebizonyulni, ha humanistikus utón szándékolt életbeléptetésök meghiúsultával, a kath. egyház valósítandja meg. A liberalismusnak akaratja ellenére is, folyton a kath. igazság ellenállhatatlan vonzerejét kell önmagán tapasztalnia. Európa úgy erkölcseiben, mint intézményei- és általános jogelveiben, a kath. egyház müve; és apostasiájának közepette is, anélkül, hogy ezt gyanítaná vagy érteni akarná, még mindig a kér. szellem befolyása alatt áll.