Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak

tékben, melyben a régi keresztény rend gyökeres föl- dulása halad s tökélyesedik, szemláttomást nő az általános zavar ; sürü sötét felhők borítják mindenfelül az európai politika látkörét. De a hatalom szaporodó visz- szaélései, ama nemzetek gyöngesége s benső gyarlósága, melyek semmiben sem hisznek már, mint csak önmagokban, már számtalan előítéletet megrendíteni, és sok csalódást kezdenek szétoszlatni.

Minden oldalról nagy reményeket helyeztek abban, amit európai döntő bíróságnak neveztek. Az eszme, a nemzetek között az általános ész souverainitásának egy nemét állítani föl, rendkívül tetszett századunk libera- lismusának. Nem akarták és nem akarják belátni, hogy a szabályozás és törvényhatóság magasabb joga, melyet a nagyhatalmak a magok számára igényeltek, lényegében nem vala egyéb, mint az erősebbnek joga. Megnyugodtak azon hitben, hogy az erősebbek a legböl- csebbek egyszersmind: — ép ugyanazon elmélet, mely- lyel minden zsarnok takaródzik. Már 1815-ben eléggé belátták, mire képes az erősebbnek bölcsesége a gyengéknek jogát- és szabadságát illetőleg. Jelenleg már annyira jutottunk, hogy a legerősebbek és az erősek egyedül vélik magokat hivatva az összes világrend szabályozására. Az európai congressusok már lejáró félben vannak. Jelenleg már nem létezik egyéb igazságosság, mint azon fejedelmek akarata, kik a legjobb szerkezetű ágyúk minél nagyobb száma fölött rendelkezhetnek. És a népjogi fejlődés ezen nem irigylendő magaslatára jutott Európa azon pillanatban, midőn dicsőségnek tarja azt, hogy a pápák politikai hatalmának legutolsó foszlányait is megsemmisítette. Oda vezetett az 1789-ki őrület.

Korunk józan belátású férfiai megütköznek a túlságos rendetlenség, ellenmondás és erőtlenségen, mely a XIX. század politikáját oly szánandó alakban állítja szemünk elé. Még azok sem, kik a szabadelvű emberi— 615 —