Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
6I2 don létesült a nemzetek között. A kath. Európában nem csak a törekvés meg van a politikai egységet a nemzetközi jog ugyanazon szabályai alá való rendelése által létesíteni ; de sőt ezen egység magoknak a nemzetieknek erkölcseiben, szivében él, és saját életében jelentkezik. Osszhangzó vallási meggyőződések társadalmakat hoznak létre, melyek mindenben hasonlítanak egymáshoz, amennyire ez egyátalán a jellemek s a társadalmi kifejlődés külső állapotának különfélesége mellett lehetséges.1) Nem lesz nehéz a nemzetközi társadalom köteléke által mind ama nemzeteket egymással összefűzni, melyek a hit közössége s az erkölcsök hasonlósága által egymáshoz bensőleg közel állanak. Ezen igy, valamennyi nemzet egységén megalkotott kereszténység egy nagy testet képez, melynek lelke az egyház. Ő a valamennyi nemzetben élő Krisztus, ki azokat szellemével áthatja s ama tökélyre emeli, melynek isteni előképét ő maga adja nekik, ha t. i. nem mondanak le önkényt az egyháztól való elválás által azon elvről, mely erejöket alkotja. A liberalismus minden neme valódi borzalommal fordul el minden rendtől s jogtól, melynek más, mint tisztán emberi forrása van. Innen az általános föllázadás az egyház minden souverainitása ellen a nyilvános *) *) Mindazok, kik a régi Európa társadalmi s politikai állapotait kutatták s vázolták, nem kevéssé csodálkoztak az erkölcsök s intézmények hasonlósága fölött a kereszténység különféle nemzeteinél. De Tocquille figyelmeztet ezen hasonlóságra, anélkül, hogy okát fölismerné (P Ancien Régime et la Révolution, 1. I. ch. IV.). — Le Play alapvonalait találóan foglalja össze a kővetkező sorokban : „A középkorban az eszmék és erkölcsök összhangzása rendkívüli mérvben jelentkezett az uralkodó osztályok kebelében ; mutatkozott ez a keresztény meggyőződés s az islam elleni közös ellenállás szellemében, a tanok valódi közösségében, a tudományos és irodalmi nyelv egységében, a tartomány souverainitásának, az ország- s városi községek, a család, a munka, a szegények, az elöljáróság, a papság egységes szervazrtében, s egyátalán a társadalmi hierarchia minden izében. — V. ö. La Reforme sociale, t. II, p. 63. (i-re éd.)
