Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
6o5 Ha egyszer e magasabb eszme élesen s határozottan kifejlődött, jogosan lesz a világ uralkodó eszméjévé. Ez tehát az ész egyetemes monarchiája az ő törvényes és szükséges szervezetében. Es e monarchia, e valódi egyetemes monarchia határtalan absolutismus volna, mely egy caesaristikus uralom szervezetének segélyével minden népnek paranssolna, s az egész föld urául tolná föl magát. A kath. egyház mindent a valódi egységre vezet, mely az összhangzat s nem az összeolvadás egysége. Egyrészről hazaszeretetre s az egyes souveraini- tások jogainak tiszteletére serkent ; másrészt az emberek testvériségének öntudatát s kölcsönös solidaritásuk érzetét ápolja, erkölcsi tökélyesedésük azaz lelkiüdvök érdekében. A katholikus rendszerben a nemzetek valóban függetlenek s mindazonáltal szorosan egyesítvék az Isten törvénye iránti közös alárendeltség s azon egyetlen hatalom iránti engedelmesség által, mely arra van hivatva, hogv az embert végcéljának elérésére vezesse. A keresztény nemzetek egyek az egyházban, mint valamennyi keresztény egy a Krisztusban. Mi keresztények erősen hisszük, hogy mindnyájan együttvéve egy testet képezünk Krisztusban az egyház által, s hogy mindazonáltal mindegyikünk saját életet él, egyedi rendeltetésünk van s ezt saját erőnk által követjük, bár mindig gyámolítva Isten kegyelme által, de mindig s mindenütt üdvünk vagy vesztünk teljes szabadságával. így van ez a nemzetekkel is ; a nemzeteket igazgató törvény analógiája azzal, mely az egyedeket vezérli, itt is, mint minden egyéb dolognál, világosan kitűnik. Az egyháznak befolyása a lelkiismeretre s a közszellemre, modern társadalmainkban megteremtette az egyedi szabadságot, melyről az antik világ mitsem tudott s mely iránt azért semmiféle tisztelettel nem viselteti. Az egyház közvetlen vezetése' alatt fejlődött minden nemzet, mely ma a világot uralja. Az egyház
