Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
természete által különbözik. Ily eszmék alapján egyáltalán nem lehet megérteni, mint léphet nemzet az emberiség s az egyedek közé, s mint tarthat saját jogokra igényt. Ha az emberek általános mozgalmában bizonyos csoportok alakulnak, — ez tisztán esetleges tények alapján történik, melyek a dolgok lényeges rendjében semmiféle jogigényt nem tarthatnak ; e csoportok a helyi s mulékony esetlegességek szerint eltűnnek úgy a mint keletkeztek. Érdek hozza létre, érdek oszlatja föl azokat, s mindebben kötelemről,, jogról, tartós egység-s komoly összetartásról szó sem lehet. Minél bensőbben fűződik az egyes a tömeghez s minél inkább lépnek a tömegek minden egyessel egyenes összeköttetésbe, annál nagyobb lesz az egyesnek ereje, mely ezen összeköttetés által valamennyinek egybefoglalt erejévé lesz. A nemzetiség, mely az embert a tömegtől megkülönbözteti, s hajlamát s munkásságát bizonyos pontra irányozza, ezen eszmék szerint az emberiség haladása s hatalmára nézve csak akadály lehet. Ha e kérdést ellenkező szempontból tekintjük, melyet az aristokratikus észelvüség másik alakja foglal el, úgy a kosmopolitikus törekvések nem kevésbé lépnek előtérbe. Itt a souverainitás jogosan a legnagyobb fejlettségre jutott eszmét illeti meg. De hatalmasabb lesz az eszme, ha az összes emberiségtől elválik s egy egyetemes állam létesítésében szilárdul meg, mintha csak a világ egy zugában levő részleges állam kebelében mutatkozik s ott elenyészik. Minden részleges társadalom önmagából egy általános eszmét alkot: mintegy a nép s az egyedek összegének — melyekből áll — észszerű lényegét. Az észnek ezen nyilvánulása minden államban souverain, mivel felsőbb s tökéletesebb, mint az egyedi ész részleges nyilvánulásai. De ha ezen eszme az államban minden fölött áll, úgy az általános eszme, mely valamennyi, az egész emberiség közt elterjedt észerőknek összemüködéséből keletkezik, fölötte fog állani.
