Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
— 6o3 — mai egység mindig csak az erőszak, a hódítás, a fosztogatás egysége volt, és soha sem a szabadság s egyenlőség egysége, minőt a katholikus világ látott. Az egyház mindenkor, minden társadalomban — ahol isteni küldetésének készek voltak hódolni — saját életét, egyéni szabadságát — ha szabad igy szólamunk — adta a nemzeteknek ép úgy, mint minden egyes embernek. Az igazságosság és szeretet, melyet mindenben gyakorol, tiszteletet parancsolnak egy harmadik törvényes íügetlensége előtt; és e tisztelet tekintélyének hatalma és azon rendben, melyet a népek közt az ő törvényei hoznak létre, hatalmas biztosítékra- talál. Az egyház a kötelesség a tekintély iránti hódolat elvére alapítja azon egyensúlyt, melynek első szabálya: tisztelet mindenkinek függetlensége előtt, s melyet hiába törekedtek jól fölfogott érdek csalfa alapján létesíteni. Az egyház mindenkor elutasította magától az „egyetemes monarchia“ elméleteit, melyek soha sem voltak s nem is lehetnek egyebek, mint az általános absolutismns elméletei. Minden rationalismus a nemzetségek megsemmisítését s a tömegeknek a humanitárius élet nagy egységébe való beolvasztását célozza, melyben minden szabadság s egyéni élet elenyészik. Ez erédményre vezet a rationalismus két formája egyenlőkép. Erre vezet a radikalismus vagy népuralmi rationalismus a positivis- musnak minden vallást s minden szellemi életet egyaránt tagadó tanának befolyása alatt ; erre a határt nem ismerő individualismus és a szám mindenhatósága által; a positivismus nem lát s nem is láthat már e világon mást, mint összefüggésnélküli egyedeket. Az emberiség csak a földkerekségén szétszórt egyedek össze- sége. így tekintve, az ember és emberiség egy s ugyanaz, mivel már csak számszerint különböznek egymástól. A humánitárius érdek, minden egyedi érdek összege magában véve ; az első az utóbbitól tömege, nem pedig
