Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
602 eszközei voltak a legrútabb nagyravágyásnak azok kezében, kiknek észjoga mindenhatóságukat már rég megerősítette. De a hamis tanok logikai következményeit nem lehet elkerülni. A modern Europa naponta növekvő katonai uralom mindent elnyomó súlya alatt, Isten-s egyháznélküli szabadságának ábrándjaiért lakok Csak kétféle utón lehetséges az egységet a népek közt helyreállítani ; vagy oly igazságosságnak tekintélye által, mely előtt minden hatalom a szabad keresztény engedelmesség gyakorlása által tanul meghajolni ; vagy oly hatalom által, mely hódítva, gyakorlatilag már több Ízben megpróbálkozott az egységet helyreállítani, s melynek benső szükségesség folytán kell hódolni. E két lehetőségen kivül csak a viszály és fejetlenség marad hátra. Az ókor csak a félelem és elnyomatás egységét ismeré. A szeretet ép úgy hiányzott nála, mint az egyedül Istentől származható erkölcsi tekintély helyes fogalma. A régieknél minden csak emberi hatalom által s tisztán természeti jog alapján történt ; mivel pedig az ember embertársának természetszerűleg vetélytársa s ellensége, hatalomra ép úgy mint vagyon s birtokra néz\»e: a tisztán emberi jog az államok közt csak ellenségeskedést, leigázást és szolgaságot szülhetett. Végre az egység a görög világban létesül, de csak N. Sándor erőszakos igája alatt. Még ezen azonos genius és műveltséggel biró néptörzsek közt is, melyeket pedig a hellén haza eszméje lelkesített, s már lakhelyeik fekvésénél fogva is egységre törekedtek; csak erőszak volt képes pillanatnyira bizonyos egységes összefüggést létrehozni. Róma szintén hivatva érezte magát az egységet a népek közt helyreállítani. Hatalmának fénykorában hirdetteti a költő az istenek s emberek atyja által „az imperium sine fine-“!1) De a róx) His ego nec metas rerum nec tempora pono ; Imperium sine fine dedi.
