Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
6oi Ezen uj politika éli most korát. Közönyösen minden vallási elv iránt, azon pillanatra vár, melyben az egyháznak nyiltan hadat üzenhet. Az uralkodók nemsokára elvesztik a nyilt előny eszméjét, értelmét, melyet nekik a valódi jog" megvédése sa kereszténység ótalma nyújthatna. Hogy az egyensúly árnyékát föntarthassák sőt gyakrabban, hogy ez egyensúlyt saját nagyságuk javára kizsákmányolhassák, a keresztény név halálos ellenének fogják nyújtani a baráti kezet, bármennyire színleljék is az ótalmat. A westphali s utrechti béke a népek közt, épúgy a jó mint a rósz szamára, ama külső rendet akarja fön- tartani, melynek föntartására a szabadelvüség egész dicsvágya irányul. De a népek életében épúgy mint egyes társadalmak belső életében a szabadelvűség csak sorsát követi ; fejetlenség és zsarnokságra vezet az. Az Utrechtben létesített rend csak nyolcvan évig tart, és a forradalom elveiben teljes szabadság- és érvényre emelkedett protestantismus oly heves rázkodtatásokat idéz elő, aminők Európát még soha sem fenyegették A régi jog az újnak enged, s ez mint eszköz, a modern caesárok terveiben — egy általános szolgaság létrehozásában — hatalmas szolgálatokat teend. A caesaris- mus az egyházat ravaszság vagy erőszak által törekszik megtámadni elrabolván tőle azt, a mit nyilvános hatalma és Befolyásából még megtartott. Europa e szentségtörő műveletek közepette anyagi rendjének végromjait, s pillanatra föl-föltünedező békéjének utolsó látszatát is el fogja veszteni. A népek, melyeknek a népuralmi souverainitás által végnélküli békét s határtalan jólétet Ígértek, bámultak, hogy ők voltaképen csak egyszerű melyek socialis hűségük egyedüli alapját az államok egyensúlyában keresték. El kell ismernünk, hogy Lengyelország fölosztása zárszava volt azon a múlt században kidolgozott nyilvános jognak, melyet IV. Henrik kezdeményezett.“ Études sur les fundateurs d l’unnité nationale en France, t. II, p. 120. (i-me éd.)
