Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
6oo A keresztény politika rendszere azon pillanatban kezd vala ingadozni, midőn a nyugati szakadás következtében a szentszék tekintélye alább szállt. Azon időben midőn a törökök Constantinápoly falai alól nyugatot a Corán barbárságával fenyegetik, mindenütt viszály uralg, s az erő, melynek Európát az islam támadásának szégyene s veszélye ellen kellett volna megmentenie, sehol sem található már. Már akkor sokkal kérgesebbek valának a keblek, hogysem a pápák hivó szavára a rohanó árt visszanyomjii siettek volna. A Protestantismus, a római szék tekintélyétől való elszakadásnak természetes következménye, mely a XIV. és XV. században mutatkozik, az egyház által alapított nemzetközi társadalomnak a haláldöfést készül megadni. A vallás-háborúk hosszú anarchiája után az európai társadalom ujjáalkotását kisérlették meg. IV. Henrik uralkodása utolsó napjaiban ekkor kapta „a nagytervet“ ehhez Sully kezeiből. A kath. szellem helyébe a haszonlesés lép ; az uj combinatiókban az érdekek egyensúlya képezi az erőt, mely a szent szék tekintélyét volt hivatva pótolni. ') hogy t. i. „minden védőjében esküdt ellenségre talál.“ Ugyanazon féltékenység, mely a hatalmakat arra készteti, hogy az egyensúly megőrzésére erejüket egyesítsék, egyúttal arra birja őket, hogy saját hasznukra szüntelenül megsemmisítésén működjenek. Mind együttvéve sérthetlenségét jelentik ki ; de elkülönítve mindegyik saját érdekében azon van, hogy azt lerontsa. *) De Carné IY. Henrik külpolitikájára szigorú, de igazságos Ítéletet mond. Azt mondja ugyanis : „Ha az európai politikának IV. Henrik által kigondolt nagy combinati óját végkövetkezményeiben méltatjuk, nehéz azokban a politikai materialismus s vallási anarchia szentesítésének bizonyos nemét nem találni, melyek a népeket tönkre tették. Ily politika kétségtelenül szükséges volt, mert akkor a népeket már semmiféle erkölcsi kötelék nem egyesíté, s nagy jelentőségű dolog volt, hogy Franciaország oly újjá alkotást kezdeményezett, mely már elengedhetlennek mutatkozott. De egy elmélet, mely kizárólag az erők s érdekek egyensúlyán alapult, nem nyújtott soha biztosítékot a jog számára. A nemzetiség sem volt soha senki által e világon annyira megvetve, mint épen azon nemzedékek által.
