Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak

IY.

Ä kereszténység.

Mióta a népek nagy társasága, melyet kereszténységnek neveztek, a protestantismus ellenszegülése folytán a pápaság tekintélyén nyugvó egy, katholikus hit erős kötelékét s egységes alkotmányát elvesztette, az államok csak az érdek és Individualismus politikáját ismerik. A találékony önzés ezen uralma alatt rövid időre béke- s nyugalomra akadhattak ugyan az államok, de ezen béke mindig veszélyeztetett, s ezen nyugalom soha sem volt tartós. A humanistikus gőg egy pillanatig, igaz, elhitethetve magával, hogy a nagyhatalmak congressusai a szabadjog hatálya és a nemzetekben bennlakó igazságosság erejénél fogva megteremtheti azon nemzetközi rendet, melyről a világnak eddig fogalma sem volt. 1874-ben Európát congres- susokkal túlterhelve találjuk. Az egyensúly rendszerének, melyet e világi zsinatoknak létesíteni s megőrizni kellett volna, azon gondolat szolgált alapul, hogy a szuronyerdőkkel rendelkező nagyhatalmak akaratának mindenütt hódolni kell; ezek azonban csak arra szolgáltak, hogy ezen elv : „a hatalom előbbre való a jognál“ diadalát előmozdítsák oly világ közepette, melyben minden épen az önzés azon elveinek korlátlan hatálya következtében van megbénítva, melyek tökéletes rendet s teljes biztosságot Ígértek. ') *)

*) A mesterséges egyensúly minden combinatiója, melyekben a modern Európa oly régóta ringatta magát, egy nagy hibában szenved,