Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
591 Ha mindnyájunk javai, szabadsága és élete ma nincsenek többé, mint a pogányság caesarismusa alatt a háború minden eshetőségeinek kitéve, rigy ezt az egyház komoly fáradozásainak köszönhetjük. O rá kell visszavezetnünk a Portalis által kimondott alaptétel keletkezését, melyet e század kezdetén állítottak föl, hogy t, i. a háború az államnak az államhoz való és nem az egyednek az egyeáhez való viszonya. Az egyedeknek a hozzájok tartozó jogokkal együtt a mennyire csak lehet óva kell lenniök a háború csapásaitól. Nem állíthatjuk anélkül, hogy a nemzetek létének természeti törvényeit ne veszélyeztessük, miszerint az ellenségeskedésekbe bonyolódott társadalom tagjai ezek irányában mindenkor közönyösek maradjanak. Nem természetes, s nem jogos, de nem is lehetséges a polgárt az államtól, melyhez tartozik elválasztani. Minden polgár hazájának adósa. Ha a hazát nagy veszély fenyegeti akkor a kötelesség, a becsület s háladatosság ép- úgy, mint az önfentartás érdeke mindenkire a teljes odaadas kötelmeit rója. Ha az állam létében veszélyeztetve van, úgy mindazoktól, kik törvénye alatt élnek, követelhető, hogy a közjó érdekében fölfegyverkezzenek. Azok, kiket az állam első sorban fölhi a háború viselésére, a katonák; sa népjogot megvédeni teljesen ezek föladata. Ha pedig ezekhez önkénytesen mások is csatlakoznak, anélkül, hogy az állam azt ellenezné, váljon kevésbé kell-e ezeket becsülni csak azért, mert annak annál nagyobb odaadással szolgálnak ? Azon körülmény, hogy egy egész nemzet kivétel két báró vagy két herceg egymás ellen harcolt, akkor még az ellenséges tartomány közepette sem volt szabad a szenthelyeket, vagy az egyházi személyeket, a szolgálattevő lakosságot, a kereskedőket, a kézműveseket, vagy azoknak bárminemű birtokait megtámadni. A háború ostora szigorúan a lovagokra, harcosaik, váraikra, hadiszereikre volt szorítva, és az Isten vagy a munka emberei békében élhettek a háborúskodó bárók pusztítása és mészárlásának helyei mellett.“
