Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
58i lére némi kényszer szükségeltetnék, azt is lehet alkalmazni, de csak szelíden, kíméletes módon, úgy mint a. a beteggel szoktunk bánni, hogy t. i. az egészségét helyreállító gyógyszerek bevételére indítsuk. Ezek után nem egészen ártatlan kegyetlenkedé'-e s nem bünte- tés-e az a büntetés kedvéért, ha a fegyveres erőszak netovábbja gyakoroltatik népek s egyesek fölött. Az emberiség e balga és ártalmas elméleteket mindenkor visszautasította. Napjainkban a liberalis elfogultság egy-kettővel szaporította ugyan követőinek számát ; de nem volt képes a társadalmat hagyományos és egészséges alapelveitől egészen eltéríteni. Azon tartományokban, melyek dacára a forradalom befolyásának keveset mégis megtartottak a romlatlan társadalmi szellemből, azokban a liberalis elméleteken alapuló kormányok semminemű támogatásra nem számíthatnak, s mihelyt ezek komolyan kezdenek föllépni, a közvélemény ellenük van. Osztönszerüleg érzik azon társadalmak, melyeket a kereszténység nevelt igazságosságra, hogy az ember mindenkor, vére s haláláig annak le lesz kötelezve. Belátják, hogy oly igazságosság, melynek a személyiség és emberi élet kímélete előtt meg kellene állani. többé valódi souverain-nek nem volna tekinthető, és hogy ez alapjában s tettleg tehetetlenségre lenne kárhoztatva. A háború a nemzetekre nézve az igazságosság követelménye ; gyakran a Gondviselés eszköze, mely az erkölcsi javulást, szellemi emelkedést és megújulást célozza. Az isteni igazságosság s könyörületesség sehol sincsen az emberi dolgokban oly látható egységben jelen, mint épen a csatatéren. „A katona föladata rémítő,“ — mondja de Maistre gróf, — de annak a szellemi világ nagy törvényén kell nyugodnia és nem csodálhatjuk, ha a földkerekség minden nemzete megegyezik abban, hogy a háború ostorában valami sajátságos, isteni ismerhető föl. Higyék meg nekem, nem minden mélyebb