Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
576 könnyíteni. A forradalom keveset törődik azzal, hogy következetlen, csak célját érje el. Bármennyire tartja főn törvénykönyvében a be nem avatkozás elvét, mégis bátor volt azt nyilvánosan megsérteni, ha ez terveinek kedvezett ; nyiltan pedig mindakkor követelte annak föntartását, valahányszor abban vagy a törvényes tekintélyek megdöntése által a társadalom belső rendjének földulására, vagy az uj jog annexiói által a nemzetközi rend megdöntésére akadt eszközre. A be nem avatkozás a nemzetek közt az indivi- dualismust segíti uralomra, mely nem írás, mint a forradalmi rationalismus természetes szüleménye. A népjogban nem lehetne alkalmasabb tant bevinni, mely a liberalismus eszméjének az emberi életről jogban megfelelne. A liberalismus lényege nem a gonoszok sza- badsága-e ? Mindenki csak magától és magáért éljen ; a jót úgy mint a roszat, vagy inkább ez utóbbit előszeretettel engedni cselekedni ; az igazságosságot és igazságtalanságot egyformán helyeselni: ez voltaképen a liberalismus. Az új jog követőit, hogy elvöknek, mely a nemzetközi egoismus elve, győzelmét biztosítsák, nyiltan azt hirdetik, hogy ez elv a keresztény rend végleges és gyökeres pusztulását vonandja maga után.1) Az igazság kedvéért még hozzá kellene adnunk, hogy az tagadása minden nemzetközi rendnek s egyebet sem céloz, mint a nemzeteket az ellenségeskedés és kölcsönös fosztogatás azon állapotába visszavezetni, mely a vadak életére emlékeztet. A nemzetek társadalmában a rend, egy a jognak érvényt szerző, szervezett hatalom hiányában csak az egyensúly rendszere által tartható fon, melyből mindegyikre ama lehetetlenség következik, hogy egy ellensúlyt nem ismerő hatalom fensőbbsége a másiké fölé nem kerekedhetik. *) Lásd Pierantoni, Storia delgi studi del diritto internazionale, p. 243 ss.
