Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
573 Egyesítsük csak a nép souverainitását a rationalistikus elvekkel, s a nemzetközi rend ép oly menthetetlenül romba dől. mint minden társadalomnak belső rendje. A szabadjognak ellentéte a keresztény jog, a mint azt egy püspök, kit születése a világ leghatalmasabb államának kormányára helyezett, egy fejedelem előtt a következő szavakba foglalta : „A ki egyszer bármily ürügy alatt, legyen még oly leleményes is, a béke- szerződéseket megingatni elég merész, sohasem fog vonakodni — főleg ha jogesetekről van szó — minden cserét, engedményt, ajándékozást, adományozást és más szerződéseket, melyeken a béke és állam biztonsága alapulnak, semmisnek nyilvánítni. Ily módon a háború oly csapás lesz, melynek már nincs gyógyszere. A szerződések csak addig lesznek érvényesek, mig alkalom kínálkozik a háborút újból megkezdeni. A béke egészen bizonytalan tartamú álommá lesz. Az állam támaszai bizonytalan alapokon fognak nyugodni.“ „Hogy a világnak bizonyos tartósság, a nemzeteknek pedig bizonyos biztonság adassák, különösen két pont veendő figyelembe, melyek az egész nyilvános életnek mintegy két sarkpontját képezik. Először is, hogy minden két fejedelem közt létrejött békeszerződés vonatkozással ama két pontra sérthetetlen, s mindig a közvetlen teljesítés által nyilvánított természetes értelemben veendő ; továbbá, hogy azon idő óta, melyet a jogtudomány az elévülésre legrosszabb esetben követel, minden békés és meg nem szakított birtoklás, határozott és törvényes tulajdonává válik annak, ki azt birja, bármily hibák tapadtak is hozzá kezdetben. E két alaptörvény figyelembe vétele nélkül nem létezik többé az emberiségre nézve sem nyugalom sem biztonság.“ *) Rend nélkül nem létezik béke, a rend pedig nem ’) Fénélon, Examen de conscience sur les devoirs de la royauté XXXII.
