Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
Ez egészen uj. de tökéletes logika fejleménye a Protestantismus alaptévelyeinek. Az ember uralma, szabadságának eme mindenható ereje ép oly pusztító hatással érvényesül a. népjogban, mint mindazon nemzetek közjogában, melyeket a protestantismus a forradalomba belevezetett.1) A szabadjog minden a hagyományon nyugvó s arra alapítandó tényleges intézményt, az emberi észt megillető souverainitás ellen irányzott támadásnak tekinti. Ugyanis minden a kor szilárd létalapján nyugvó dologban bizonyos erő fekszik, mely a demokratikus ész ingatag szabadságának ellenáll. De valóságban minden jognak eredete a birtokban lelhető föl. — Kétségkívül a birtok eredetileg nem forrása és alapja a jognak, hanem csak korlátozója. Soha sem tapasztaltuk, hogy az ember döntő pillanatban, önmagától, akaratának jól meggondolt és tökéletesen független határozata által egész határozottság és teljes biztonsággal rendelkezzék önmaga fölött. Hogy a legigazibb s legszükségesebb jogok végokát föllelhessük mindig egy régi tényre kell visszatérnünk. E tény elvben lehet ugyan igazságtalan is ; azonban gyakran megesik, hogy az egyik igazságtalanság egy másiknak megdöntésére lesz; az Isten előbb utóbb is jóra fordítja a roszat. — A történet folyamában látjuk, hogy az emberek gyakrabban cselekszik a roszat, mint a jót. A gondviselés- szerű kormányzás titka abban áll, hogy általa az emberi szenvedélyek vétkes célzatai jóra fordíthatók. való kiterjesztése mindazon egyedek szerves kötelékének általános fejlődésére, melyek egy nemzetet alkotnak ; e szerint a nemzetiség csak a szabadságnak collectiv kiterjesztése, s ez okból ép oly szent és isteni, mint maga a szabadság. — Diritto internationale, prelezioni di P. S. Mancini (vol. un. Napoli 1873) p. 38. a) Pierantoni (Storia degli studi del diritto internazionale in Italie, Modena, 1869, p. 288.) az uj népjognak «szoros rokonságát az úgynevezett reformatioval kifejti, s különösen kimutatja, hogy miért nincs már többé eme új jogokban az államokról szó, hanem nemzetiségekről.
