Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
565 Mindenben, s igy a népjogban is bizonyos elavult jogra kell hivatkozni, mely szorosan ugyan meg nem határozható, de mfely nélkül semmiféle béke nem állítható helyre. ISI em nyilvánvaló-e az, hogy bizonyos szükségesség, mely mindenütt s mindenben oly közvetlen módon nyilatkozik, s az emberi jognak mindennemű elmélete fölött áll, valóban isteni intézmény? Tehet-e az ember elméje legnagyobb erőfeszítése dacára is valami mást, mint hogy ez előtt meghajoljon?') Néhány korunkbeli jogtudósnál az elévülést illetőleg gyakran a legkülönbözőbb nézetekkel találkozunk, így Heífter azt állítja, hogy az európai nemzetek egyikénél sem lehet az elévülés intézményének bizonyos időszak lefolyása utáni általános elismerését kimutatni, bármennyire összefügg is valamely befejezett jogrendszerrel az elévülés eszméje és szükségessége.* 2) Dacára annak más helyen fölvilágosítást nyújt Heífter, „hogy az elévülés, jelesül egyelőre nem tudható birtoklás a jogos szerzemény helyét mennyiben pótolhatja;“3) miközben hozzá teszi „hogy a többi közt Németországban néhány példát lehet fölmutatni, hol az államhatalom joga csupán a régi birtoklásra van alapítva, minden bebizonyítható jogcím nélkül.“4) Az irók, kik nem az uj jog hívei, hanem a tekintélyesebb jogiskolák hagyományait követik, az el') A rómaiaknál az előre nem látott birtok-állapotról következő törvény állt, mely józan gondolkodásmódjukról is tanúskodik: „Vetustas, quae semper pro lege tenetur.“ — F. 2. D. XXXIX. 3. 2) Das europäische Völkerrecht, i. h. §. 12. 30. 1. 8) Das §. 69. S. 134. — Az előre nem tudható birtokállapotról következőleg szól Heffter : „ Ami az előre nem tudható birtokállapotot illeti, csak olyant lehet alatta érteni, hol azon állítás, hogy az egykor máskép vala, nem fogadható el, mely szerint ama vélemény támad, hogy a tárgy, vagy a jog már kezdettől fogva a birtokos tulajdona lett volna. A mostani ősrégi birtokállapot már bevégzett tény, mi ellen a történelemnek semmi kifogása sem lehet. “ *) V. ö. Anm. I zu S. 134.
