Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

„Ha szegénységtől kényszeríttetvén atyádfia magát eladja neked, ne terheld őt rabszolgai munkával, hanem mint béresed és zselléred legyen ; az örvendetes esztendeig dolgozzék nálad ;

„És azután szabadon menjen gyermekeivel, és térjen vissza rokonságához, és atyái birtokába;

„Ne nyomorgasd őt erőhatalommal, hanem féljed Istenedet,“1)

„A jövevényt meg ne szomorítsd, s ne nyomorgasd őt; mert ti is jövevények voltatok Egyptomban.“2)

„Ha pedig (felebarátod) szegény, ne maradjon éjjel nálad a zálog ; mindjárt add vissza neki napszállat előtt ; hogy ruházatában hálván, áldjon tégedet s ez igazságodul legyen a te Urad Istened előtt.

„Ne tagadd meg a szűkölködő bérét, se szegény atyádfiáét, se a jövevényét, ki veled lakik a földön, és kapuidon belül vagyon;

„hanem azon nap add meg neki munkadiját napnyugat előtt, mert szegény és azzal tartja fönn életét ; nehogy az Úrhoz kiáltson ellened, és neked bűnül tulaj doníttassék.

„Ne vedd zálogul az özvegy ruházatát.

„Emlékezzél meg, hogy szolga voltál Egyptomban, és onnét kiszabadított téged a te Urad Istened. Azért parancsolom neked, hogy e dolgot cselekedjed.“3)

íme, itt van az igazságosság mintaképe, mely a szereteten nyugszik: ez az isteni rendnek törvénye.

Mihelyt a társadalom ettől elfordul, vége minden igazságosságnak, vége a tekintélynek.

Sőt azok is, kik a szeretetről mit sem tudnak és tudni nem akarnak, rendezetlennek tartják nélküle a társadalmat : az annyira magasztalt igazságosság is hiányos az ily társadalomban s többnyire elviselhetetlen. Ezek

fi Mózes III. Könyve 25. r.

2) Móz. II. k. 22, 21.

3) Móz. V. 24, 12—18.