Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

oly igazságosságtól fordulnak el, mely végre is csak halvány képe annak. Ok tehát szükségképen más jogosságot keresnek s azért tapasztaljuk, hogy épen ezen föltalált jogosság idézi elő követeléseivel a társadalmak és kormányok ellen intézett merényleteket és katasztrófákat, melyek századunkban vajmi gyakoriak.

Itt mindenekelőtt két, egymással ellentétben álló politikai renddel találkozunk, melyek a világuralomért küzdenek ; egyrészt a gőg s az élvszomjas önzés, másrészt a szeretet s az önmagát való sanyargatás politikájával. Az utóbbi iránti hit manap úgyszólván egészen kihalt az emberek szivéből ; különben is ritkán érvényesülhetett teljesen. Machiavelli és XI. Lajos idejétől kezdve, vagyis a renaissance, a pogány absolutismus újjászületésének kora óta, a legjobb esetben is csak valami jámbor politikai rajongásnak tekintik, melylyel a fölvilágosodott elme nem sokáig foglalkozhatik. Dacára annak mégis csak a keresztény politika marad az igaz és helyes politika : ez legyen vezérünk minden törekvésünkben.

Az ember mindig bizonyos eszmény után indul ; még az is ezen eszmény hatása alatt áll, kinek pozi- tivismusa azzal határozottan ellenkezik. Honnan az áldozat ideálja eltűnt, ott a legbensőbb szükséggel az egoismus eszménye honol. Harmadik eset nem fordulhat elő. Most, a történeti fejlődés korszakában, melyben minden tan a legnagyobb szenvedélyességgel követeli gyakorlati alkalmazását, szükségesebb mint valaha a logika és történelem szövétnekével megvilágítani az ösvényeket, hová e két politikai áramlat vezet.

A kér. társad, törv.

3