Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
5óo — kizárólagos forrása a nemzetközi jognak. Csak akkor sikerül a népjog fogalmát és rendeltetését pontosan me- határozni, ha ezen forrásból indulunk ki. Minden más ut okvetlenül tévedésbe visz. ") Ugyanezen nézet uralkodik Angolországban is. Philemore, egyik tekintélyesb magyarázója a nemzetközi jognak ez országban, az úgynevezett történelmi iskola elméletének nagy erélylyel és elmeéllel tett visszautasítását következő szavakkal zárja be : „Nagy gyakorlati fontosságú dolog, a nemzetek kölcsönös megegyezéséből származó törvényt azon törvénynek alárendelni, mely az isteni akaratból veszi eredetét ... A positiv akár nemzeti, akár nemzetközi törvény kizárólag declarativ viszonyban áll ezen törvényhez, de azt nem teremti. Ha az isteni törvények rendszabályait el is vetheti, mégis abból mint tilost semmit sem tagadhat.“ A népjog első forrásául e kitűnő jogtudós „az isteni törvényt“ tekinti, és pedig annak mindkét formájában: először az igazság halhatatlan elveiben, melyeket Isten, minden, szabadsággal megajándékozott és társas életre hivatott teremtmények szivébe irt, melyeknek egyesítése a nemzetet képezi, és melyet a kormányok a nemzetközi rendben állítanak elő ; aztán Isten kinyilatkoztatott akaratában, mely a természetes igazság elveit megalapítja és kiterjeszti. Isten törvénye nemzetekre úgy mint egyedekre nézve kötelező ; ez azonban nem csak az egyszerű igazság és egyszerű jog; de azonkívül a szeretet is. A szeretet e szükségessége a társadalom minden állapotában közvetlen bizonysággal tűnik föl ; talán sehol sem lehet jobban fölismerni, talán sehol magát oly élénken nem érvényesíti, mint a népek egymáshoz való viszonyaiban. Ép itt, hol a szenvedélyek fékezésére szervezett hatalom nincs, mely a szenvedély szülte erőszakoskodásokat elnyomja, a szigorú jog igen köny*) H. Hautefeuille, Des droits et des devoirs des nations neutres, t. I. p. 4. (20. éd.)
