Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Ötödik könyv. A társadalomról, melyet a nemzetek egymásközt alakítanak
557 Ellenkezik tehát a népjoggal valamely fölsőbb hatalomtól eredő törvényhozás, minthogy az államok függetlenségükben semmiféle földi közös felelősségnek alávetve nincsenek. Az a legszabadabb jog, a minő csak létezhetik ; alkalmazásában még önálló szerves birói hatalmat is nélkülöz. Hanem szervül és szabályzóul a közvélemény szolgál, védnökül az állami társadalom és az utolsó Ítélet, a történelem, mely mint biró a jogot megerősíti, és mint nemezis a jogtalanságot megbünteti.1) Egy tekintélyes amerikai publicista, ki csak nagy tartózkodással számítja magát a történelmi iskola elvbarátaihoz, ép oly nyíltan kimondja, hogy a nemzetközi rendben valódilag igaz törvény nincsen. Fölfogása szerint az angol publicisták a népjogot alkotó szabványok összegének megjelölésére jogtalanul használják a „the Law of Nations“ kifejezést. „A törvény,“ úgymond Wheaton, „utasító szabály, mely kötelező erejét valamely souverain tekintély közvetítéséből meriti, és mely csak is az ezen tekintély iránti engedelmességre utalt egyéneket kötelezi. Miután a nemzetek egymástól függetlenek, semmi közös souveraint el nem ismernek, kitől a törvényt kaphatnák. A közvélemény szabta törvények, csak analógiából és a kifejezés általánosságával hivatnak törvényeknek !“ Ily neműek a becsület törvényei, melyek a műveltebb világban uralkodó közvélemény ereje által erősí- tetnek meg, és szentesítésüket épen a közvélemény hatalmában birják. Ily neműek azon törvények is, melyek a független politikai társadalmak kölcsönös viszonyaikra vonatkozó magatartását szabályozzák. Az álta- lok szabott kötelmek pusztán csak erkölcsi szentesítéssel bírnak, s ez az attól való félelem, nehogy a nemzeteknél vagy souverainaiknál általános ellenségeskedést okozzanak, s az ebből származó bajoknak tegyék ') Das europäische Völkerrecht der Gegenwart (5. Ausg., Berlin, 1867. S. 3.)
