Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

igazságosság összetartó működése alatt megy végbe az emberiség haladása.

A keresztény társadalomban e kettő hozza létre az összhangzatot.

Benne az igazságosság és szeretet karöltve működnek, hogy a valódi szabadság országát megalapítsák, kiterjeszszék és megszilárdítsák, s hogy az összes egyedi és collectiv erőt fejleszszék, s pedig mindkettőt az Isten souverain akarata által kijelölt rendben, melytől az egész emberi élet függ.

A modern demokratia nem igy fogja föl a társadalmi összhangzatot. Szerinte a szeretet azokra nézve, kik annak elveit öntudatosan vagy ellenkezőleg vallják, hatalmas visszalépés, mely a jogosság haladásának gá- tot vet, s melyet, mint az emberi függetlenség és méltóság legnagyobb ellenségét, kárhoztatni kell. A demokratikus társadalomban mindennek azon egyéni szabadság szerint kell történnie, melyet a személyes érdek indít s a jogosság vezérel. Itt az egyed, büszkén jogkörébe zárkózva, és saját erejére utalva, azonfölül, mit a jogosság szigorúan véve követel, mitsem várhat és adhat. A demokratikus iskola józanabb része, mely csak a rationalistikus elveket tartja meg a szorosan vett demokratiából, kettős tevékenységet külömböztet meg a társadalmi életben, melynek elseje kizárólag a jogossághoz tartozik és mindent magában foglal, mi a nyilvános élettel közvetlen vagy közvetett összeköttetésben áll. A második magába öleli a magánélet s az egyedi kezdeményezés körét, melyek a szabadság vagy az egyéni belátás törvényeit még megengedik. Utóbbiban még a kölcsönös jólét, a philantropia közbejövését is jogosult és üdvös hatásúnak tartják; sőt némelyek még szerétéiről is mernek álmodozni.

De mi többet kívánunk. Úgy vagyunk meggyőződve, hogy az egész igazságszolgáltatásnak a szeretettől kell átszellemülve lennie : hogy a világi hatalmak