Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

25

egy és ugyanazon szenvedély rabja ő : uralkodni akar. Miután mindent, mi körülveszi, élvezett volna, tényleg korlátlan rendelkezési jogot gyakorol úgy mások, mint maga fölött. Érzékeinek állatias kielégítésében kivétel nélkül e kevélység rendezetlen mámora jelentkezik, mely önmagában látja a világ központját s jogot tulajdonit magának mindennel tetszése szerint rendelkezhetni vagy visszaélni.

Mily törvénynek hódolna még oly souverain, melynek kevélység a neve s mely magát tartja a létező dolgok központjának, mint a haszonlesés törvényének vagy jobban ösztönének ? Kiért áldozhatná föl érdekeit? Kinek állana jogában, tőle hasonló áldozatot kivánni ? Ezen áldozatot legfölebb egy fensőbb akaraterő követelhetné ; de ily souverain akarat létezését maga mellett a kevélység meg nem enged.

E szemléletből a társadalmi béke lehetetlensége magától következik. Az emberi élet úgy egyéb sem lenne folytonos küzdelemnél, mely azon pillanatig tartana, mig az erősebb és ügyesebbnek eszébe jutna a maga érdekeit a gyöngébb s kisebb érdekei fölé helyezni.

Szükségképen ilyenné kell fajulnia a valódi és törvényes rendnek mindenütt, hol az emberi működés egyedüli rugója és zsinórmértéke az önzés. Ily társadalomban tényleg s törvény szerint a belátásra s phy- zikai erőre nézve előnyben lévőé a földuralma. Azon emberek, kik a természeti jogra s természetes szenvedélyeik jogosságára nézve egyenlő rangban képzelik magokat, csak szenvedélyük foka s indulatosságuk által külömböznek egymástól, mihez még a kielégítésökre szükséges személyi eszközök közti külömbség járul. Az egyesek sorsa azontúl „a szenvedélyek vonzereje“ szerint fog változni, mint Fourier mondá. Hol a magasztosabb hivatás nagyfokú erély s hevesebb szén-