Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
A világnak az egyház adott szabadságot, midőn számára az égből a szeretetet hozta alá. Önkéntes, szabad szeleteiből kell az akaratnak a jóhoz fordulni s a rosztól elfordulni, hogy az emberi törvények a gyakorlatban szigorukat mérsékelhessék. Az igazi szabadság Isten iránti engedelmességben áll ; de ha az engedelmesség nem a szeretet leánya és nem benne birja támaszát, tökéletes soha nem lehet. Más szabadság nem lehej: különben üdvös hatású akár az egyénre vagy a társadalomra nézve, mint az, mely működésének indokát a szeretetben birja. A szabadság semmi értékkel nem birna, ha a szeretet, a legfőbb jó utáni törekvésben legbensőbben nem ösztönözné s úgyszólván kényszerítené a haladás azon fokának elérésére, mely az emberi élet tökéletességének legmagasb fokát képezi. Tegyük föl, hogy az egyszer a szeretet helyét a személyes érdek foglalná el. Legyen az a legjobb értelemben vett érdek vagy talán méltányos is, mégsem lesz képes a társadalomba beönteni a jóhoz való fel- emelkedésnek szellemét, mi pedig minden haladás kútfeje : még a jogosság egyszerű megfigyelésére sem lesz képes rábirni őt, mely nélkül a társadalom léte s fön- állása veszélyeztetve van. A személyes érdek elvén nyugszik továbbá az önzés morálja, melyről Voltaire s a phyziokraták óta annyi buzgósággal halottunk beszélni, s melyben egy rationalistikus század egész bölcsessége meglehetősen mintegy annak igazolására nyilvánul, hogy az összes rationalismus semmit sem Ígérhet az önösség moráljának határain túl. A rationalismus lényegében pártütés Isten souve- rainitása ellen. Rationalistikus tévedésében az ember Isten helyébe önmagát állitja ; ő egyedül akar uralkodni a világ fölött. Legyen bár a kevélység, avagy anyagi élvektől elkábitva, tulajdonképen mindig csak
