Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása

mam

emberiségben benlakó jogosság hatalma igazgasson és eszközöljön, ez legyen egyszersmind a társadalom éltető lelke. E titkos erő uralma alatt, mely előtt mindenki veleszületett, s azért ellenállhatlan ösztönénél fogva meghajol, minden egyednek kijelöltetik hatásköre a socialis tevékenység terén.

Az ily módon meghatározott rendben mindenki a maga jogaira hivatkozik; egyik a másiktól minden tekintetben független, mert a jogok természetszerű egyensúlya folytán minden ember magától oly helyzetbe jut, melyben rendeltetésénél fogva lennie kell s mely a közös szolgálati kötelesség által minden egyesnek biztosítja a közös tevékenység gyümölcseiben való részvétet. Itt a szeretetnek, az az a lény választott tárgyához való szabad közeledésének nincsen többé helye.

Minden benlakó, minden csak természetes , és szükséges ; minden már előre meg van határozva, mint maga a puszta ész törvénye is, mely szerint minden ember cselekszik.

Még mindig szabadságról beszélnek e demokratikus iskola elméleteiben, melyek egész jelentősége a szabadság tagadásában áll ; de az már csak értelem nélküli szó, üres lárma, melyet bizonyos emberek szoktak ütni, a nélkül, hogy róla tudnának, s melyben a többség mást sem keres, mint álarcot romlottsága el- födésére.1)

Aki a szeretetet üldözi, a szabadságot üldözi ; egyik a másik nélkül nem képzelhető. A szeretet csak a szabadságban és általa lehet tevékeny : a szabadság pedig szeretet nélkül mi egyéb, mint a rombolás féktelen hatalma.

1) Ezen tannak következményeiről, mely a szeretetet kizárja a társadalom rendjéből, s azt kizárólag a jogosság pusztán elvont rendjének alapjára akarja fektetni — lásd a harmadik könyv VI. fejezetét, hol a „modern utopia“ sallangos rendszerét különös tekintettel e kérdéses pontra’ fejtegetjük,

— 23 —