Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Első rész - Első könyv. A társadalom eredete és hivatása
22 rendeletek s parancsokban birja meghatározását a külhata- lomban pedig kötelező erejét, teljesen külömbözik azon igazságosságtól, mely után az ember a szellemi életben eped. Utóbbi a törvény tökéletes megtartása, s az Isten akaratában való teljes megnyugvásból folyó, Istenneli egyesülésben áll. Mig tekintettel az ideiglenes rendre az igazságosság nem más, mint egyszerű összhangzat az emberi cselekedetek s az ideiglenes hatalmak által hozott törvények között, s ép oly távol áll a természetfölötti élet igazságosságától, mint e világ városa Isten városától. Oly társadalom , melynek e pusztán külsőleges igazságosságnál külömb támasza nem volna, életképes- séggel nem birna. Annak számára nincs biztos béke, és fönállás. Az az életnek csak színével bir, a valóságban holt, vagy legalább is [romlásnak indult. Minden társadalom igazi élete az erkölcsi élet. Mert Isten az egyedüli forrás, melyből a lelkek életet merítenek; a szeretet által élteti a lelkeket s igy emeli föl azokat ama tökéletes igazságossághoz, mely a társadalom testének, összes erejének, teljes és tartós összhangzatot kölcsönöz. Ezen igazságokról napjainkban nemcsak, hogy megfeledkeznek, de azokat megvetik. A szerétéiről szóló keresztény tanra kiengesztelhetlen gyűlölettel felel a forradalom. Minden, mi történik, Isten nélkül történjék, a legjobb esetben csak azon pusztán észszerű jogosságtól függjön, melynek kútfeje és hordozója az ember maga. „A jogosság“, mondja Proudhon, „lelkületűnk virága. Egygyé olvad abban törvény s törvényhozó. Minthogy pedig ezen törvény s ezen törvényhozó nem más, mint az ember, azért egyedül az ember az öntudatos, élő, személyesített törvény. A jogosság tehát nem más, mint az emberiség.“ A demokratikus társadalomban mindent ezen, az
