Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
454 Ha ez a képviseleti kormány lényege, a keresztény társadalom soha sem fogja azt elfogadni. Az ember nem áll sem a tekintély, sem a jog fölött, mely Istenben birja forrását. De Isten a társadalomra bizta meghatározni azon tekintély gyakorlásának föltételeit, mely a társadalmat az idő rendjében kormányozza, és az isteni törvény határai között eldönteni a jogot, mely szerint az igazgattassék. íme az emberi hatalom, mely alá van rendelve az Isten hatalmának. így nyilvánul a társadalom befolyása kormányára. Ezen befolyás a nemzeti képviselet által szervez- tetik és gyakoroltatik, mely részt vesz a kormányban, nem mint a tekintélyes jog forrása és alapja, hanem egyszerűen mint eszköze a társadalom törvényes szabadsága biztosításának. így értve lehet-e az alattvalók részvéte a kormányban kárhozatos vagy csalékony ? Sőt mi több minden habozás nélkül állíthatjuk, hogy az teljesen megfelel a kereszténység szellemének. Az emberek szabadságát a hatalom önkényére bízni annyit tesz, mint neki átadni a lelkeket ; semmi sincs ugyanis a mitől a kényuralom jobban rettegne, mint az egyház szabadsága. Tehát hogyan védelmezhető a keresztény lelkiismeret szabadsága, hacsak nem az alattvalók igazságos befolyása által, kik ugyanis követelhetik a zsarnok kormánytól ezen szabadságot. Az egyháznak nincs ereje ; ö a világi hatal&m kezében van : ő csak azon tekintély és jogok gyakorlása által védelmezhető, melyeket fiai a polgári életben bírnak. Ha az egyházat védték is néha a fejedelmek, kik függetlenül uralkodtak, bizonyára sokkal többször igázták le és üldözték. Az absolutismusnak végzetes törekvése : mindent önkénye sur la religion chrétienne“ cimii fejezetet, ahol kimutatja, hogy Isten tekintélye minden erkölcsi rend szükséges alapja. — L. a III. k. 2. elméik, le christianisme et la morale.
