Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről

455

alá hajtani ; a keresztény lelkiismeret csak Isten tekintélye előtt hajlik meg- és büszkén és rendületlenül ellenáll mindannak, a mit Isten kárhoztat.

Különben nem az egyház adja-e meg az embereknek a szabadságra szükséges erényeket ? Igen helyesen mondhatjuk a szabad kormányokról, a mit Montesquieu mondott a köztársaságról : „Alapjok az erény.“ Ha egy állam polgárai mind tökéletes keresztények volnának, mindnyájan tehetségök szerint résztvehetné- nek a kormányban, akár magok gyakorolván bizonyos hatalmat, akár kijelelve azokat, kikre a tekintély ru- háztassék. Sz. Ágoston azt mondja : „Ha egy nép tökéletesen higgadt, komoly és egész lélekkel a közjónak szenteli magát, bátran lehet számára oly törvényt alkotni, mely ezen népnek megengedi, hogy maga vá- laszsza elöljáróit, kik a közügyet vezetik. De ha a nép elfajul, ha szavazatát eladja és a hatalmat erkölcstelen és bűnös kezekbe adja, az ily néptől el kell venni a méltóságosztás jogát, és becsületes emberek kis körére bízni.“1)

Azon eszme, melyet ma önkormányzatnak (self gouvernement) neveznek, nemcsak ős keresztény eszme, hanem egyúttal az európai társadalom ősi intézménye, azon időből, midőn az a kath. egyház szellemétől volt áthatva. De 1789 óta hallatlanul meghamisították ezen eszmét, és eltorzították ezen intézményt.

Elkövették az első hibát, melyből egy óriási tömegre siralmas vakság borult. A hamis eszmék következtében, melyeket a szabadelvüség a nemzet függetlenségének természetéről alkotott, minden tekintélyt a képviselőkamrákban pontosítottak össze, melyeknek jogilag vagy tényleg független hatalmat tulajdonítottak; innét ered a parlamenti rendszer, mely nem egyéb sza1) De libero arbitrio I. 6, idézve sz. Tamás által : Summa theol., ia 2ae quaest. XCVII.