Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről

442

2. A hatalom megosztása a szabad kormányoknál.

Adjátok egyetlen tekintélynek, legyen az fejedelem vagy gyülekezet — kezeibe a főhatalom minden jogait, és a társadalomnak nem lesz más biztosítéka a hatalommal való visszaélés ellen, mint a melyet kormányzó urának vagy urainak igazságos érzülete és jellembeli jósága nyújt. Tehát a tapasztalás arra tanít, hogy mivel az emberek csak emberek maradnak, ezen biztosíték bizonytalan, mulékony és legtöbbnyire haszontalan lenne.

Az mindig veszélyes lesz az államban, ha egy embernek vagy egy gyülekezetnek van joga mindent tenni. Montesquieu szerint szükséges „hogy hatalom korlátozza a hatalmat.“

De itt egy szirtbe ütközünk. Ha megkisérlenék a hatalmat korlátozni, könnyen láncokba vernék és megbénítanák azt. Ha a kormányt, melynek tiszte a társadalmat kormányozni, oly megszorításokkal veszitek körül, hogy alig képes mozogni ; ha minden lépten, melyet tenni akar, oly törvényes akadályokkal találkozik, melyek hátráltatják haladását, sőt sok esetben teljesen lehetetlenné teszik: hogyan fogja betölteni azon hivatását, hogy a társadalmat legfőbb java felé vezesse ? Csak a társadalom fog szenvedni ezen tehetetlenség folytán, melybe kormányát helyeztétek. Olyan lesz rövid időn, mintha nem volna kormánya, hiányozni fog lassankint mindene, még szabadsága is; mert a szabadsághoz, miszerint üdvösen hasson szükséges, hogy élvezete folytonos, hatalmilag ápolt és kormányzott legyen. Hogy egy szóval kifejezzék a biztosítékot, mely származik, ha a főhatalom különböző ténykedéseit különböző hatóságokra ruházzák, kigondolták a hatalom- megosztást, sőt némelyek elkülönítéséről is beszéltek. Ezen elvont fogalmak nagyon rósz oldallal birnak, mert