Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
443 könnyen azon gondolatot keltik, hogy a társadalmi tekintély szétdarabolása forog szóban, ami ellenkeznék magával a dolog természetével. A főhatalom lényegénél fogva egy szükséges : hogy mindazon tervekben, melyek arra irányulnak, hogy a hatalom gyakorlatát korlátozva a visszaéléseket megelőzzék, szükséges, hogy meg legyen a tekintély és tevékenység eleme, mely mindent kormányozzon, mindenben megadja a szabályt a mozgással együtt, mely mindenütt egységet és összhangot hozzon létre. A szabad monarchiákban a király kezeiben van letéve a tekintély ezen elve. A király hozza a törvényt, az országgyűléssel egyetértve; akaiatát összeegyezteti a nemzet akaratával. Tőle jön rendszerint az első lépés és ő adja meg a szentesítést. O nem független uralkodó, mert nem tehet amit akar. Akarata a törvényhozás terén csak annyiban bir érvénynyel, amennyiben a nemzet magáévá teszi képviselői által. Mindenesetre első része a kormányzásban neki van, és neve minden nép nyelvén — souverain. Hogy a király és nemzet egyetértése sikeres legyen, szükséges, hogy a végrehajtó hatalom mindenkor összhangzatban maradjon a törvényhozó hatalommal. Tehát a király a törvény alkalmazásában nem vonhatja ki magát azon szabály alól, melyet ő maga a nemzettel egyetértve alkotott, és a melynek határozottsága, biztosítéka minden jognak. A hatóságnak nem szabad törvényen kivül állania midőn Ítéletével körvonalozza a különbségeket, melyek állásuknál fogva köztök és a polgárok közt, vagy magok a polgárok közt is kölcsönös jogaik alapján léteznek. Szükséges az is, hogy szorosan tisztelje a törvényt, midőn büntetések alkalmazása által biztosítja tiszteletben tartását a törvényeknek és azon tényeknek, melyek a nyilvános hatóságok által a törvény alkalmazása körül történnek. Szükséges tehát, hogy a hatóságok szervezete úgy
