Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
441 ség vak erejét. Azon országokban, hol a tömeg fen- sőbbségének elve uralkodik, legtöbbnyire oly nagy túlsúlyt engednek a kormányban a nemzeti képviseletnek, hogy a mellett a királyi tekintély elhalványul és elenyészik. Ekkor nem marad egyéb a királyságból, mint a puszta név bizonyos tiszteletjelekkel, melyek nem elégségesek elpalástolni, hogy a fejedelem tulajdonképen csak eszköze a nép kényének. íme a parliament! absolitismus rendszere, mely ép oly végzetes lehet a szabadságra, mint a fejedelmek kényuralma. Midőn a politikai szabadságon nyugvó kormány alapföltételei közé számítjuk , hogy az alattvalóknak joguk legyen résztvenni a kormányzásban, nem igy fogjuk fel ezen jog gyakorlását. A nemzeti képviselet rendszerének nem szükségképi következménye az, a mit ma parlamentarismusnak neveznek. Ezen fattyukormány, mely sem köztársaság sem monarchia, a forradalmi szellemtől származik. A forradalom ily politikai formában jelentkezik, midőn az okosság és mérséklet határai közé vonul. Sohasem eredt ezen mérges forrásból valódi szabadság. A par- amentarismus csak liberalis szabadságot ad a népeknek, azaz az ész általános kényuralmát, mely minden despotismus közt a legszemesebb, és lerázni legnehezebb. Lesz alkalmunk tovább időzni ezen eszméknél ; most elég megjegyeznünk, hogy csak azon népeknél létezik igazi és tartós politikai szabadság, teljes és állandó érvényű kezesség a kényuralom minden kísérletei ellen, hol a képviseleti intézmények folytán a nép jelen van a kormányban, és van hatalma magát ellenszegezni mindennek, ami jogai és törvényes érdekei ellen irányul.
