Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről

438

dúltak a sz. székhez és intették Henriket, kérvén őt minden áron, hogy most, midőn már korát elérte, vessen véget ifjúsága türhetlen kicsapongásainak és szolgálni fogják őt nemes lélekkel mint azelőtt, oly módon mindenkor, amint szabad emberekhez — kik szabad államban születtek — illik szolgálni a királyt ; mint keresztények azonban nem akarják magokat beszeny- nyezni oly emberrel Való érintkezés által, a ki óriási bűnei által elárulta a keresztény vallást. Ha fegyverrel vélné őket megtörhetni, ők sem szenvednek hiányt fegyverben és hadi tudományban. Ök neki engedelmességet fogadtak, de oly föltétel alatt hogy legyen király az Isten egyházának épülésére, nem lerombolására, hogy kormányozzon igazságosan, törvényesen, s hagyja meg kinek-kinek rangját, méltóságát és jogait. Ha az, mint fő megsértené ezen föltételeket, ök nem volnának többé kötelezve esküjök megtartására, hanem teljesen igazságos háborúval támadnák meg őt, mint a keresztény név barbár elnyomóját, sőt utolsó csepp vérökig harcolnának az Isten egyházáért, a keresztény vallásért és saját szabadságukért.“1)

A fejedelmek, kik ellen a hűbéri társadalom igy érvényesíté a fegyveres ellenállás legvégső jogait, az ős kényuralom legvétkesebb törvénysértéseit űzték a teljesen keresztény társadalomban. Visszaállítani igyekezvén a császári mindenhatóság elvét, megujíták az iszonyú visszaéléseket is, melyeket ezzel a pogány Róma császárai űztek. De a kereszténység szelleme a főhatalom-, annak jogai és kötelmeiről egészen más eszméket emelt érvényre a világban.

A társadalom, melyet ezen szellem lelkesített, úgy vélte, hogy az államban az államfő még nem minden. Úgy vélték, hogy az alattvalóknak jogaik vannak, melyeknek bizonyos szabadságokban kell kifejezést nyer*) Rohrbacher, Histoire universelle de l’Eglise catholique, LXIV. könyv, VII. köt. 484. 1. 1865-iki kiadás.