Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
437 Kiersy capitularjában hasonló szerződésekkel találkozunk a király és javadalmak birtokos urai között. # „Tudja meg, mondják az utóbbiak, hogy a király úgy van egyesülve minden rendű s rangú alattvalójával, hogyha valami történnék a megállapított szerződés ellen, mi teljes tisztelettel, amint az urunkat megilleti, megintenők őt, hogy tegye jóvá az elkövetett sértést és őrizze a törvényt, mely mindenkit megillet állása szerint. Ha a mi urunk figyelmeztetéseink után sem akarná megtartani, amint az okosság és igazságos jóakarat követeli, a mindenkit illető törvényt melyet ő maga vagy elődei nekünk vagy elődeinknek engedélyeztek, úgy tudja, hogy a király úgy van egyesülve vélünk és mi a törvénynyel, vagy inkább mi az ő beleegyezésével úgy egyesültünk és viszonyosán biztosítottuk egymást püspökök és apátok a világiakkal, a világiak az egyházférfiakkal szemben, hogy egyik sem fogja elhagyni sorsosait, minélfogva a király ha akarna, mitől Isten óvjon, sem tudna valamit a törvény, a józan ész és igazságos Ítélet ellenében végrehajtani.“ ’) Lafer- riére ezen szövegről, mely a királyi kötelmek szentesítését tartalmazza, azt jegyzi meg, hogy „ez legjobban szervezett passiv engedetlenség.“ A felelősség törvényeinek szentesítése a keresztény társadalomban néha tovább ment a passiv engedetlenségnél, végső esetekben az activ ellenállásig fokozódott azon hatalom tekintélye alatt, mely Istentől volt hivatva, hogy függetlenül ítéljen az igazság fölött. A hires küzdelembnn, mely a sz. szék és IV. Henrik között folyt, az összes rendeket fegyverrel látjuk fenyegetni az Isten és emberek ezen megvetőjét. Saját jogaik voltak azok épúgy, mint az egyházéi, melyeket a népek ezen nemtelen és kegyetlen zsarnoktól visszaköveteltek : „Szászország püspökei, nagyjai és népe köztök sz. Benno Meiszen püspöke panaszokkal for•-------—' * *) Idézve Laferrièrenël, Histoire du droit français. X. le. 68. 1.
