Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
433 lekvési módja határoz meg. Minden társulatban, hol társas működés összpontosul és folyik, parancsoló és engedelmeskedő, igazgató és végrehajtó elemek léteznek. Magok ezen társulatok között is van bizonyos aránya a tekintély és fontosságnak, melytől politikai befolyásuk függ. — Esztelen vállalat volna, megalkotni akarni egy nép politikai szabadságát anélkül, hogy számot vetnénk a kormánynyal, melyen társadalmi viszonyai alapulnak. Minden haszon, mely egy társulatra szabadságából háramlik, abban áll : hogy kormánya úgy lesz alkotva, hogy a hatalom gyakorlása az egyéni erőknek szabad működést enged, megtartván másrészt a társadalmi viszonyokhoz való szabályosságukat és szilárdságukat. A politikai erők és társadalmi befolyások, melyek a szabadságot biztosítják, különböző módon működnek össze. Sőt lehetetlen is, hogy ne legyen különböző működésök, mert a szabadság nem elvont fogalom, hanem gyakorlati valóság. A társadalom bizonyos állapotaiban egyedül az előjog képes erős védelmet adni a szabadságnak. Ilyenkor az előjog nem más, mint a személyi jog biztosítéka, mely a különböző társadalmi állások mindegyikének szükséges. Mig a társadalom különböző osztályokra van osztva, melyek mindegyike sajátos állással bir, addig a szabadság nem nyilvánulhat máskép, mint oly különös jog, mely ezen osztályok létezési s működési állásának megfelel. Midőn az összes társadalmi erők kifejlődése a szabadság természetes előhaladása folytán egység jő létre a társas életben, midőn az összes erők szabadságok lesznek és mindenki képes saját személyéről és vagyonáról rendelkezni a mint neki tetszik ; akkor már nem előjog, hanem jogegyenlőség működik és a szabadság biztosítva van. Ekkor már nincsenek más kivételes jogok, mint azok, melyek természetesen megilletik azon tekintélyeket, kik a társadalom kormányzásáéi kér. társad, törv. 28
