Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
434 val vannak megbízva, akár a szellemi, akár az időbeli rendben. És ezek már nem előjogok, mert nem nyújtanak semmit az osztályoknak a közös jogon kivül ; ezek csak a szabadságot és a kormányzás hatályát biztosítják. Ezek szükséges eszközei a hatalom gyakorlásának. Minden kormány egyik lényeges alapelve az, hogy a törvény souverain hatalommal birjon és a törvényesség' tisztelete lelkiismeretesen gyakoroltassék. Nincs többé biztosság ott hol eltérnek a jogtól ; minden önkényes ekkor és a hatalmasok szeszélye az, mi törvényeket szab.1) Bárminő legyen is a törvényes kormányforma, rendezze az előjogot, vagy birja alapul a teljes egyenlőséget, miszerint mindenki társadalmi állásához képest szabad legyen, szükséges, hogy senki a törvény fölé ne emelhesse magát. A középkor kath. társadalma kezdettől igy értette azt. A charták, melyek az előjogokat engedélyezték, a törvények sérthetlenségével birtak. Az államfők és urak, kik azokat engedélyezék. kényszerítve voltak azokat a legszigorúbban érvényre emelni. Néha megszeghették ugyan e kötelmet, de a szabály mindenkor teljesen el volt ismerve. Nagy Károly meghagyta grófjainak, hogy tiszteljék a törvényt, valamint ő is tisztelte azt.2) *) *) „Nulla erit securitas, sed omnia sunt incerta, cum a iure disceditur, nec firmari quidquam potest, quod positum est in alterius voluntate, ne dicam libidine.“ Sz. Tamás, „De Regimine principum,“ lib. I. cap. III. A törvény uralmáról és az alávetésről, melylyel annak a hatalmak tartoznak, ezen szép szavak olvashatók Cicerónál : „Ut enim magistrati- tibus leges, ita populo praesunt magistratus ; vereque dici potest, magistratum legem esse loquentem, legem autem mutum magistratum.“ De legibus, lib. III. c. i. 2) „Volumus, ut sicut nos omnibus legem conservamus, ita omnes comites nobis conservare faciant.“ — Capitular idézve Mlle de Lezardière, Theorie des lois politiques de la monarchie française, 2e èpoq, part. 3. liv. IV., ch. XXXIV. Preuves.