Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
424 szüleménye, továbbra is ezáltal tartaték főn. A caesárok egymásután jöttek, tehetségre és jellemre különböztek, de a caesarismus fönmaradt, mert az erkölcsök, melyek azt létrehozták, mindig ugyanazok maradtak. Azon társadalmak, melyek gondjait az önérdek kielégítése képezi, csakhamar a nyugalom csábító karjai közé esnek. A jobbak a nyilvános élettől egészen elvonulnak és a magán élet örömeinek adják át magokat. Az oly ember, ki csak magára gondol, csak magáért, csak arra törekszik, hogy élvezeteiben ne háborgassák; — a többi ránézve mind csak külszin és hiúság, mindez életében semmi fontossággal nem bir. A nép ilyenkor nem gondol mással, mint saját jólétével és élveivel. Mindazok elnyerik tetszését, kik gőgös és sóvár érzelmeinek kedveznek. Azok, kik azt számukra megakarják nyerni, nagyravágyásukat a szabadság és jólét nagy szavaiba burkolják ; a XIX. század császárai a népnek sokat fognak beszélni a haladásról : valósággal azonban összes elődjeik mintájára ők sem kívánnak mást, mint saját érdekök érvényrejutását. Mindenképen csak ezután törnek. Sőt fognak olyanok is találkozni, kik arra nézve, hogy a hatalmat kezökhöz ragadják és megtartsák, a vérontástól sem iszonyodnak. Kormányuk alapelvét azon szavak képezik, melyeket a sz. Írás az istentelen ajkaira tesz: „A mi erősségünk legyen az igazság törvénye ; mert a mi erőtlen, hasztalannak találtatik.“ A caesarismus kezdetben a jog köpenyébe fogja takarni az erőszakot, de a valóság nemsokára lerántja azt. A caesarismus az erősebb törvényének alapján nyugszik ; csak e törvény tartja főn életét. A mint a caesár megengedi hogy ellenében a jogra hivatkozhassanak, ő elveszett. A kér. civilisatio virágzásának korában magát csakis az erőszak által föntartani nagyon nehéz, és ez az a mi a népeket a caesarismus végső kihágásaitól