Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)

Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről

425

mégóvja. A pogány világban, hol az erkölcs hatalma még hiányzott, az anyagi erő határozott minden fölött. Végre odajutottak, hogy a diadalmaskodó erőszakot imádták, talán mert nem vala bátorságuk annak ellenállni, vagy mert abban a sors legfőbb hatalmát vagy pedig a nép akaratáét látták, mely a modern rationa- lismusra nézve ugyanaz, mi volt a sors a régi rationa- lismusra nézve.

Ezen engesztelhetlen erőszak sok létet halomra döntött. A mi ismét egy uj indító ok arra, hogy az ember eszeveszetten adja át magát minden gyönyörnek. Az élet többé nem egyéb, mint egy kétségbeesett játék a hol a létet a kocka véletlenségére bízzák, ama nyereség reményében, mely a nyerőknek tartatik főn. Azok, kik legnagyobb tiszteletre méltók még s a kik ez általános romlottság közepette a stoikus szigort gyakorolják, erényöket passiv és hallgatag lemondássá változtatják.

E kormányforma alatt a tisztelet és megvetés minden ügyben egyedül a sikertől függ. Minden az úr kegyétől függ, legyen az akár a fejedelem akár a nép. A hizelkedés alá valósága nem ismer határokat; tapsolnak vagy rágalmaznak a szerint, amint az érdek vagy félelem parancsolja. Követik és dicsérik a ki erős, a gyengét pedig kerülik és gyalázzák. A bukott caesár gyalázására ma ugyanazon hévvel működnek közre, a milyennel tegnap annak dicsőítésére.

A tekintély szintúgy lealacsonyul mint az engedelmesség, mert mindkét részről hiányzik az őszinteség és nyiltszivüség. Mindenütt csak képmutatás található. Az úr úgy teheti magát, mintha félne a neki fölajánlott hatalomtól, de lassan lassan a nélkül, hogy ezt valaki észrevenné, az egészet magához ragadja. A szabadság ótalmára alkotott törvények és’ hivatalok alatta csak az uralomvágy eszközévé válnak. Az igazság lábbal tapodtatik és lealacsonyíttatik. Semmi sem lesz fáj-