Périn Károly: A keresztény társadalom törvényei - 40. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1877)
Második rész - Negyedik könyv. A társadalom politikai intézményeiről
423 telményei szerint módosítván ; *) és ez volt alkotásának legszilárdabb része, mely tiz év múlva a consulátus által visszaállítva és megerősítve, rendíthetetlenül fön- inaradt dacára a politikai rázkodtatások és változásoknak.“ 2) A modern szellem azt véli, hogy a haladás hatalmával uj világot alkotott ; pedig két ezer évvel lökte vissza azon társadalmakat, melyek karjai közé siettek. A rationalistikus és forradalmi Európa ismét ama kerékvágásba zökkent, melyet a szenvedélyek és pogány sötétség vájtak. Hogy a caesarismus természetét megismerjük, meg kell kérdezni a római császárok kortársait. Minthogy ők működésének folyton szemtanúi voltak, és szellemétől jobban át voltak hatva, mint mi, annak természetét is jobban kifejtik. Igen hasznos a keresztény szabadság eme legnagyobb ellenségének jellemző vonásaival megismerkedni ; azt megismervén a legnagyobb gonddal fogunk őrizkedni beavatkozásaitól, és a legnagyobb hévvel fogunk ragaszkodni az elvekhez, melyek támadásaitól megóvhatnak. Midőn a társadalmak régi hitöket és erkölcseiket elveszíték, midőn vétkeik által kivannak merülve, a mint a viszálkodásokat megunták : akkor tűntek föl a caesárok. Kormányuk, mely a közromlottságnak vala ') A császárok hatalma bármily korlátlan volt is, következménye vala egy lényegében teljesen népszerű elvnek. „Ha a fejedelem akarata törvény erejével bir, ez onnan van, mondják a római legislák, mivel a nép hatalmát és uralmát neki átengedte és reá ruházta.“ Thierry Ágost. 2) „Considérations sur l’histoire de Françe,“ placées en tête „des Récits des temps mérovingiens,“ III. fej. 87. 1. (1858-ki kiadás). Midőn az ország rendei 1789 előtt utoljára jöttek össze, tehát épen abban a pillanatban, midőn a polgári rend függetlensége kiáltatott ki s midőn az a nemesség ellen majdnem ellenségesen lépett föl, Miron a polgári rend szónoka a következő elveket mondá ki : „A királyokat más törvények nem köteleznek, mint saját akaratukéi.“ (V. ö. Henri Martin, Histoire de Françe, XI. k. 84. 1.)
